2013. augusztus 25., vasárnap

Ajánló - S. C. Stephens: Esztelen

Nos erről a könyvről lenne szó. Nálam most mindent vitt és pillanatok alatt az első helyre ugrott a kedvenceim listáján. Mint a blog is mutatja imádom a Fifty Shades trilógiát, és a Crossfire-t is. Ezeket mind az Ulpius adta ki, és hát nem titok, hogy elég sok olyan könyvet kiadnak manapság amik háááát..... nem éppen a legjobbak, és nem utolsó sorban nem is éppen olcsóságok. 
Több ilyet is olvastam, akadt persze ami nem volt rossz de kevesebb olyan volt ami tényleg ennyire tetszett volna. Talán kettő? Lakatos Levente - Bomlás című könyve és a Soha határa. Na ezek amiket tényleg imádtam a kiadótól a már említett két kedvenc sorozatomon kívül. De most itt egy újabb szerelem: az Esztelenül trilógia.
Kezdésnek jöjjön egy fülszöveg: 

" Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.

A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.

Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember… "


Már ennek alapján sejtettem, hogy tetszeni fog, de azt nem, hogy ennyire. Egyszerűen imádtam és nagyon sajnáltam, hogy vége lett és még inkább várom a következőt. Na de annyira ne szaladjunk előre.

A történetet Kiera szemszögéből olvashatjuk aki a barátjával Dennyvel költözik el, mégpedig a srác egy barátjához a dögös és jóképű Kellanhoz.
A két pasiról csak annyit mondok, hogy tessék elolvasni és eldönteni ki kinek drukkol, bár nagyjából a tartalomból sejteni lehet a dolgokat hogy tulajdonképpen melyik srác is a Főszereplő Kiera mellett. Én még éppen hogy a kezembe vettem a könyvet és elolvastam a fülszöveget már tudtam, hogy melyik srácot fogom imádni. És így is lett. Totál szerelem :)
Egy nagyon jól megírt történet amiből nem hiányzik a romantika, bonyodalmak, a könnyek sem. És erotikában sem szenved hiányt. Akad benne persze, de pont annyi amennyi jó nem úgy mind egy egy könyv mostanság, hogy már az elsőtől az utolsó oldalig csak  szex van benne.
Néha - elég sokszor - csak úgy szikrázik a levegő a történetben amiben ugye Kierának rögtön két remek pasi is jut. És ebből adódóan nem kevés a bonyodalom és minden ami ezzel jár.
Én egyszerűen nemtudtam letenni csak úgy faltam az oldalakat és szurkoltam  a kedvenc pasimnak. A történet végig fent tartja az olvasó érdeklődését. Szerelem, boldogság, magány, barátság ami idővel több lesz, egy bizonyos éjszaka, amolyan barátság extrákkal, vágy, szerelem, szenvedés, rengeteg szóval lehetne jellemezni a történetet amibe teljesen beleszerettem.
Bár igaz néha Kierát fenékbe tudtam volna billenteni egy egy helyzetben, sőt lehet kicsit többször de..... Egy ilyen történetért a saját életben én is elfogadnék. Izgalmakban biztos nem lenne hiány, pláne nem ilyen pasikkal.
Kedvelhető,imádnivaló szereplők - utóbbinál gondolok itt egy srácra :D - jól megírt történet amiből tényleg szinte a végéig leköt, hogy megtudd ki kivel is marad végül.
Lehet sokaknak nem tetszik a történet vagy meg sem próbálják elolvasni, de én csak ajánlani tudom. Fantasztikus történet, sok sok csavar és minden amit már felsoroltam, hogy egy jó kis történetet kapjunk. És szerencsére nem egy vékonyka kis könyvről van szó. Most pedig én erősen hajazok egy azonnali újraolvasásra.

Ha valaki netán a kezébe veszi és elolvassa, vagy olvasta már ide szívesen várom a ti véleményeteket is.

Addig is egy kéééép. Beírva az író nevét a gugliba kidob jó sok képet a sorozat kapcsán és ebbe első látásra beleszerettem:

Kiera és Kellan
 És itt is van már a trilógia másik két kötetének a borítója: 

Tartalmat még a kiadó oldalán sem olvashatunk így nemtudom, hogy a párosunkról szól e majd a két következő könyv is, vagy mint már fordult elő egy egy sorozatnál, hogy az első részben megismert pl egy másik szereplőről olvashatjuk majd a következő könyvet. Nos majd kiderül, addig is a borítók: 



2013. augusztus 19., hétfő

3. - Forró percek

3. -Forró percek

~Anastasia~

 Nemtudom mennyi idővel később tértem magamhoz. Sőt hirtelen fogalmam sem volt hol vagyok. Akkor kezdett derengeni valami amikor Grace bejött hozzám a szobába. Mielőtt azonban még belépett volna valakinek beszélt a háta mögött.
- Nyugodj meg fiam, had pihenjen. Inkább keresd meg apádat - mondta Grace és egy pillanatra hallottam az ellenkezni akaró Christian hangját majd hallgatott az anyjára.
Az anyjára aki szereti őt.
Erre a gondolatra ismét kezdett elönteni a fájdalom, és könnyek gyűltek a szemembe.
- Végre felébredtél kicsim. Magadhoz térnél egy kis időre, de adtam egy nyugtatót, hogy tudj pihenni és talán eltudd majd mondani mi történt - ült le mellém az ágy szélére Grace.
Nemtudtam képes lennék e elmondani ezt de megpróbáltam. Már csak azért is mert megérdemlik, hogy tudják miért borultam így ki.Főleg, hogy ő estéjüket is tönkre tettem.
Hatalmas erőfeszítésekbe került azokat a mondatokat újra elmondani, de a végére már csak dühöt éreztem. És ugyanezt láttam Grac tekintetében is. A családjaink mindig is jó barátok voltak, de azt mégis tudom, hogyha arra kerülne sor Graceék mellettem állnának anyámmal szemben. Már csak azért is mert tudják mindig is, hogy bánt velem.
Amint a végére értem Graceszen volt a sor,hogy kiboruljon. Ekkor hallottunk meg az ajtó mögül egy hatalmas csörömpölést és egy morgás szerű hangot. Majd Carrick hangját aki Christiant csitítgatta. Kikeltem az ágyból és Graceszel együtt kimentünk megnézni mi történt.
- Nyugodj meg fiam. Nem ér annyit az a nő.
- Képtelen vagyok. Hogy lehet valaki ilyen szemét? Komolyan el se hiszem, hogy én  . . . . . Ezt megbánja. Hogy így viselkedett vele.
Még sose láttam Christiant ilyennek. Szabályosan fortyogott a dühtől. És rögtön tudtam, hogy ez anyámnak szól. Hihetetlenül jól esett mégis amit hallottam, hogy engem akar megvédeni.
Ekkor léptem oda hozzá.
- Mit keresel itt? Nem kellett volna felkelned - mondta majd odalépett mellém, és mintha az iménti Christian eltűnt volna és egy aggódó, gyengéd Christian vette volna át a helyét.
- Jól vagyok. Kérlek. Felesleges. Nem akarom, hogy veszekedj vele. Semmi olyat nem mondott amit ne tudtam volna eddig. Csak pokoli volt hallani, hogy a saját anyám nem akart engem.
Láttam, hogy erre a kijelentésre ismét eltorzult Christian gyönyörű arca és a szemei csak úgy szikráztak. 
- Ne menj el. Kérlek - kértem tőle, mert tudtam vagyis reméltem, hogy én tudok hatni rá. Anyám még annyit sem érdemelt, hogy bárki más idegeskedjen miatt. - Ez amúgy sem a te gondod.
- Azt hiszed nem tenném meg érted Anastasia? Többre is képes lennék, nemcsak anyádat helyre tenni - mondta és közben a szavai örömmel és félelemmel is töltöttek el.
- Csak el akarom felejteni. Christian kérlek - néztem rá és ismét közel álltam a síráshoz.
Láthatta rajtam, mert hirtelen egyik pillanatról a másikra a karjaiban találtam magam.
Néhány végtelennek tűnő másodpercig elfelejtettem minden szörnyűséget és csak kiélveztem az ölelését. Éreztem férfias, mámorító illatát ahogy a karjaiban tartott és hirtelen csupán egy dolgot kívántam. Bár csak örökké itt maradhatnék. A karjaiban biztonságban éreztem magam.
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy hol is vagyunk. És, hogy a szülei az arcukon igencsak furcsa kifejezéssel bámulnak minket. Carrick magához ölelte a feleségét és mindkettőjük arcán valamiféle furcsa mosoly volt látható.
Ez is megrémisztett, így inkább kibontakoztam Christian karjaiból de előtte elsuttogtam neki egy köszönömöt.
Nem is tudja mennyire jól esett a közelsége. Hirtelen úgy éreztem magam mint régen. Hogy fontos vagyok neki és számíthatok rá. Jó érzés volt.
De ahogy elengedett ismét kezdett úrrá lenni rajtam a fájdalom. Furcsa, de a karjaiban mintha nem éreztem volna. Talán mert nemtudtam másra gondolni csak az érzésre milyen ismét mellette lenni.
Na de elég Ana. Ne gondolj hülyeségekre.
Ekkor jött oda hozzánk az egyik szobalány és Carrick felé fordult.
- Uram, Mrs. Lincoln óhajtana beszélni valamelyikükkel. A lányát keresi. - ahogy ezt kimondta tényleg kezdtem ismét rosszul lenni.
- Majd én elintézem - mondta határozottan Christian, és tudtunk mind, hogy ezúttal nem állíthatjuk meg.
- Menjünk le  a nappaliba. Megvacsorázunk és megbeszéljük mi legyen. Nem akarom, hogy visszamenj abba a házba kicsim - javasolta kedvesen Grace és csak egyet érteni tudtam vele. Én se lennék rá képes.
Leültünk az ebédlőbe a vacsorához, bár nem igen volt étvágyam. Főleg miután Christian csatlakozott hozzánk. Mind tudni akartuk mi történt.
- Beszéltem Noraval is nálatok megkértem, hogy csomagolja össze a dolgaid és még ma este átküldöm értük Taylort. Anya Anastasia ugye  . . . .
- Persze fiam. Mi is épp ezt akartuk javasolni apáddal. Ana, kicsim szeretnénk ha ideköltöznél hozzánk. Nem lenne jó ha továbbra is anyáddal laknál. Nem értem, hogy volt Elena erre képes, de ezek után nem szívesen látjuk őt itt. Mindig is olyan voltál nekünk mint a lányunk kicsim - fogta meg a kezem Grace és nagyon hálás voltam a szavaiért.
- Tudom. És el se hiszitek mennyit jelent ez nekem. Hogy számíthatok rátok.
- Bármikor Ana - tette hozzá Carrick.
- De nem akarok a nyakatokra mászni. Elmegyek egy szállodába amíg nem találok egy lakást. Képtelen lennék oda visszamenni.
- Ugyan már. Ne beszélj bolondságokat. Tudod, hogy itt otthon vagy. És hatalmas ez a ház. Örülnénk ha itt maradnál. Akármeddig. Akár örökre is.
- És hozzám is jöhetsz - szólalt meg Christian, és még szerencse, hogy már letettem a poharam különben tuti, hogy kiköptem volna a vizet. De nemcsak én voltam így ezzel. A szülei is tágra nyílt szemekkel néztek rá.
Hirtelen érdekesnél érdekesebb képek villantak fel előttem. Egek. Nem. Kizárt. Nem költözhetek Christian Greyhez. Már most tudtam, hogy abból semmi jó nem sülne ki.
- Az se rossz ötlet fiam. Még a céghez is közelebb lennétek. De neked kell döntened Ana - mondta Carrick.
- Köszönöm Christian. És nektek is - fordultam a szülei felé - de tényleg csak addig maradok amíg nem találok lakást. Nálatok - mondtam Graceéknek.
- Nem akarlak zavarni Christian. A barátnőd se díjazná. De köszönöm.
- Neki semmi köze ehhez. De te tudod. Ha gondolod segíthetek lakást keresni. Úgy tudom az Escalaban is van pont egy kiadó lakás. Az enyém alatt.
Anyám. Igaz ez még mindig jobb mint nála lakni. De egy fokkal csak. Így is túlságosan közel lennék hozzá. De talán annyira gáz mégsem lenne.
- Nem hangzik rosszul - próbáltam egy mosoly félét kierőltetni magamból.
- Ha szeretnéd elintézem és holnap munka után megnézzük. Teljesen kész, csak bútorok kellenek.
- Oké.
Ezután Christian elküldte Taylort a dolgaimért, de továbbra sem mertem rákérdezni mit beszélt anyámmal.
De egy kicsit el is akartam felejteni ezt. Noha nem igen sikerült, mert még mindig a fülemben csengtek a szavai. Szerencsére Mía megmentette az estét miután ő is csatlakozott a vacsorához.
Nagyon szép, kedves lány. És Christian és Elliot imádják őt. Időközben Elliot is megjött. Christiannal váltott pár szót utána jöttek vissza hozzánk. Rögtön tudtam, hogy erről az egészről beszélnek.
- Minden rosszban van valami jó kislány. Legalább ideköltözöl hozzánk - puszilt meg Elliot.
- Ennek én is örülök. Végre egy nővel több a családban - mondta mosolyogva Mía.
- Valamikor elmehetnénk vásárolni és beszélgethetnénk. Mi még annyira nem ismerjük egymást - javasolta és örömmel mentem bele. - Jól jönne egy amolyan nővér féle a két lökött bátyám mellé - mondta Mía nevetne és máris kedveltem őt. A fiúk is jót nevettek rajta.
El sem tudom mondani mennyire hálás voltam nekik, hogy ezt a borzalmasnak indult estét is fantasztikussá tudták tenni.
Nemsokkal később Taylor megjött a dolgaimmal. A táskámat is elhozta mivel az este anélkül rohantam el otthonról. Meg sem lepődtem a milliónyi nem fogadott hívástól amit anyámtól kaptam.
Christian pont akkor lépett mellém így jól látta. Rögtön ki is vette a kezemből.
- Ne foglalkozz vele. Gyere, felviszem a dolgaid.
- Mía szobája mellé vidd fiam. Már szóltam, hogy készítsék elő.
- Köszönöm - öleltem meg Gracet, majd követtem Christiant az ismerős házban ahol gyermekkoromban annyi időt töltöttem.
Hihetetlen, de tegnap még nem is gondoltam volna, hogy itt fogok kikötni.
Christiannal felmentünk a szobába. Az ágy mellé lerakta a cuccaimat amiket otthon pakoltak össze nekem.
- Van még néhány dolog, Taylor holnap azokat is elhozza - mondta Christian, de nem igazán tudtam figyelni rá. A bánat ismét kezdett felülkerekedni rajtam. Az ablakhoz sétáltam és a csodásan megvilágított kertre néztem le.
Elmerengtem és eszembe jutott a sok szép elmék ami ide köt. Ezért is nem vehettem észre, hogy Christian ismét milyen közel kerül hozzám. Szinte a teste teljesen hozzám simult ahogy a hátam mögött áll és a vállam felett ő is kifelé nézett.
A leheletét a nyakamnál éreztem. Tudtam, hogy ez így nem lesz jó. De ma este már másodjára blokkoltam le a közelségétől. Főleg mikor férfias ujjai végigsimítottak a karomon, majd az ujjait az enyémbe fűzve megszorította a kezem.
Képtelen voltam bármit is kinyögni, csak lenéztem az összekulcsolt ujjaimra.
Annyi minden történt ma este és biztos csak ezért ilyen kedves most. De egy kicsit legalább olyan lehetett mint régen. És ki akartam élvezni ezt. Ezúttal rajta volt a sor, hogy meglepődjön mikor a hátammal a mellkasának dőltem.
Egy pillanatra éreztem, hogy benne akad a levegő majd a szabad keze a derekamra csúszott és a testemet az ő kemény és forró testéhez szorította. Ez volt az a pillanat amikor tudtam, hogy már nem úgy ölel mint régen. Nem úgy mint egy barátot. Hanem mint egy nőt.
- Hupsz . . . bocsánat - toppant be ekkor a szobába valaki és kellett pár pillanat mire fel fogtam, hogy Mía nyitott ránk.
Rögtön mintha valami rossz fát tettünk volna a tűzre elszakadtunk egymástól.
- Lejöttök a teraszra? A desszert és a koktélok még hátra vannak. Semmi kifogás - mondta nekem Mía aranyosan mikor látta, hogy ellenkezni akarok - ma nem szomorkodunk - mosolygott rám és Christiannal csendben követtük őt.
Leültünk hát a kerti teraszon és beszélgetni kezdtünk.
- Christian, nem is mesélted fiam, hogy nősülni készülsz - mondta hirtelen Carrick, mire nekem a torkomon akadt a falat.
Mindannyian kérdőn néztek Carrickre, de mi rögtön tudtuk mire gondol.
Utána Christian és én csak összenéztünk és elnevettük magunkat.
- Mi van? Miről maradtam én le Chris? - kérdezgette Mía.
- Gondolom Andressel beszéltél - fordult az apja felé Christian.
- Igen. Felhívott ma, és akkor említette, hogy a menyasszonyoddal gyűrűt vettetek a Tiffanyban.
Na ez volt az a pillanat amikor már Elliot, és mindenki elkerekedett szemekkel nézett Christianra.
Nem bírtam tovább és elmeséltem mi történ délután. Ő pedig odaadta az ajándékot amit végül is a húgának vettünk.
- Egyébként a gondolat nem is rossz, hogy ti . . . . szép pár lennétek - szólt Mía miközben a gyűrűt próbálgatta, mi pedig Christiannal azt se tudtunk merre nézzünk.
A többiek csak magukban mosolyogtak. Christian rögtön terelni próbálta a témát. Nem igen sikerült neki.
- Andres említette, hogy a héten valamikor náluk vacsoráztok a menyasszonyoddal.
- A héten? Említette, de reméltem, hogy elfelejteni.
- Hát nem így lett. Ebből, hogy másztok ki?
- Sehogy. Elmegyünk. Egy estét csak kibírsz mellettem - pillantott rám Christian és a komolyság mellett egy kis cinkosság is megcsillant a szemében az ördögi mosolya mellett amit próbált elrejteni.
- Persze drágám - válaszoltam a legszebb mosolyommal miközben végigsimítottam a karján.
- Megy ez nektek fiatalok - kacsintott ránk Elliot majd mindannyian nevetésben törtünk ki.
Ahhoz képest miként indult egy szuper estét töltöttünk együtt. Elég későre járt és  le is fárasztott a mai nap. Christian is indulni készült.
Elköszönt a szüleitől és a testvéreitől, majd mintha galád módon kitervelték volna magamra hagytak vele. Felálltam és a lépcsőhöz sétáltam és felnéztem a csillagokra.
- Nincs kedved pihenni holnap? El leszünk bent nélküled.
- Nincs rá szükség. A munka legalább lefoglal. És a húgoddal is megbeszéltünk egy vásárlást az leköt majd.
- Hát ha Míáról van szó az biztos. Te tudod. Ha végeztek akkor ha gondolod este megmutatom a lakást.
- Persze. És köszönöm Christian - fordultam felé, és sajnos megint közelebb volt hozzám mint képzeltem. A tekintete egyszerre sugárzott gyengédséget ugyanakkor kemény is maradt. Mintha egy folytában próbálná elrejteni az emberek elől, hogy tud ő kedves, szerető ember is lenni. Szerencsére nem mindig sikerül neki. És valahogy jobban kedvelem ezt a Christiant aki ma is volt. Akinek úgy tűnt fontos vagyok neki és törődik velem.
- Menj pihenj le te is hercegnőm - mondta felvillantva azt a dögös szexi mosolyát amivel a nőket veszi le a lábáról miközben még közelebb jött.
Néhány röpke pillanatra ismét a gyengéd Christian állt előttem.
Ujjai végigsimítottak az arcomon és felé fordították az arcomat, mert inkább nem akartam ránézni. De most kénytelen voltam. És be is következett amitől féltem.
Gyönyörű tekintete teljesen magába szippantott és ismét olyan érzések kezdtek úrrá lenni rajtam amiknek távolról sem szabadott volna. A szívem mintha ki akart volna ugrani a mellkasomból. Ő pedig mint mindig most a maga dögös és erős valójában állt előttem. És mint aki tudja, hogy igenis milyen hatással van egy egy nőre. Éppen most rám.
Mégis mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Képtelen voltam elszakadni tőle. Az érintése is pokolian jól esett. És ma már nem először élvezhettem.
Akkor akadt mégis bennem a levegő mikor ujjai simogatásának helyét az ajkai vették át. Egy puszit adott az arcomra. Ami talán hosszabbra is sikerült. Közben pedig ha eddig nem lett volna elég, még mámorító férfias illata is elvarázsolt. Mint régen. A Christian illat. Csak már egy igazi férfiként állt előttem.
- Jó éjt hercegnőm - súgta utána majd csak úgy elsétált.
Nekem pedig még utána is percekbe telt mire képes voltam józanul gondolkodni. Pedig ez nem én vagyok. Erős vagyok, és ellen tudok állni egy ilyen pasinak. Vagyis kéne - mondtam magamnak, mikor visszasétáltam a házba és az új szobám felé mentem.
Meglepetésemre Mía a szobámban várt.
- Álmos vagy már? Beszélgethetnénk - mondta mosolyogva és a kezében lévő fagyis doboz felé intett.
- Most már tudod mi a gyengém - mutattam az édesség felé majd kértem pár percet, hogy gyorsan lezuhanyozzak és valami pizsama félét vegyek fel.
Utána bevettük az ágyam és fagyit majszolva beszélgettünk. Közben pedig akaratlanul is úgy gondoltam Míára mint egy húgicára akit sose kaptam meg. Egy barátnőre. És örültem, hogy már most ilyen jól kijövünk.
Annak azonban nem örültem már ennyire mikor a gyűrűjére terelődött a téma.
- Azért megnéztelek volna titeket, hogy alakítjátok a szerelmeseket. Christiant valahogy nemtudom így elképzelni. Sajnos. De remélem megváltozik a helyzet. Sőt máris változott - nézett rám sokat mondóan, de úgy tettem mint aki nem érti mire gondol. Pechemre Mía felvilágosított.
- Ugyan, ne mond, hogy nem láttad, hogy nézett rád a bátyám? De oké. Csak idő kérdése. Elliot mesélte, hogy jóban voltatok régen, és hogy te  . . . .
- Juttasd eszembe holnap, hogy nyírjam ki Elliotot.
- De miért Ana? Ha régen fontos volt neked . . . . . és hogy mondtam szép pár lennétek. Bár tudom, hogy Christiannak vannak furcsa dolgai, sose volt még komolyabb barátnője, és a szerelem fogalmát szerintem távolról sem ismeri, de ez változhat. Csak meg kell találja a megfelelő nőt.
- És pont én lennék az.
- Szerintem simán. Anyuék is nagyon szeretnek téged, a család tagja vagy, és Christiannak is fontos vagy. Nem rossz ő, csak tudni kell bánni vele. Nagyon is szeret irányítani, de néha őt is kell. És együtt is dolgoztok, ki tudja? Láttalak ma titeket mikor rátok nyitottam - kacsintott rám.
- Nem csináltunk semmi.
- Még nem. De a kertben is, a bolond meg is csókolhatott volna.
- Te kis kukkoló - mondtam neki, de haragudni nemtudtam rá. Rá nem lehet jól mondták a testvérei. Mía már csak ilyen.
- Oké, inkább hagyjuk ezt és felejtsük el. Holnap elmegyünk vásárolni?
- Ügyesen terelsz. Már ebben a szempontban is jól összeilletek Christiannal. De oké, persze. Szuper lenne. 
- Ha végzel bemegyek elég és elmehetünk - mosolygott rám Mía.
- Akkor ezt megbeszéltük - mondtam, és még jó ideig beszélgettünk de szerencsére a pasik témát - különösen egy pasit - hanyagoltunk szerencsére.
Jócskán hajnalra járt már az idő amikor lefeküdtünk, reggel pedig igencsak nehéz volt magamhoz térni. Egy gyors reggeli és mentem is dolgozni.
Előtte azonban vetettem még egy pillantást a mobilomra, és hála az égnek egyetlen hívás se volt azóta anyámtól, hogy Christian beszélt vele. Egy jó darabig nem igen vágyom még a látványára se. Nem hogy beszéljek vele. Inkább a munkára koncentrálok.
Ő már ismét az irodában volt amikorra beértem. Legalábbis a titkárnője Andrea szerint. Az irodájának üvegje el volt sötétítve. Na nem mintha annyira érdekelt volna a miértje. Mégis rákérdeztem.
- Van valaki Mr. Greynél? - fordultam Andreahoz.
- Igen Miss Steele. Lilian kisasszony jött hozzá. Csodálkoztam is, mert ilyen korán nem szokott jönni. És jó ideje itt van már.
- Köszönöm Andrea.
Miközben az irodám felé mentem és leültem a helyemre, akaratlanul is mindig a másik iroda felé pillantottam és most örültem volna ha átlátok oda. Mi a fenét csinálhat azzal a nővel?
Na elég Ana. Mit érdekel ez téged? -kérdeztem magam és inkább próbáltam a munkára koncentrálni.
Lementem a lenti szintekre és megnéztem, hogy állnak a dolgok az új gépekkel. És az új termékeket illetően is beszéltem az illetékesekkel. Dolgoznak egy új kozmetikai termékeken, és ha minden jól megy egy két héten belül el is kezdhetjük a gyártásukat.
Éppen akkor értem vissza az irodába amikor Lilian éppen Christiannal jött ki az irodájából. Christian be is mutatott neki. Szerencsére az este ehhez nem volt szerencsém, de most nem úsztam meg.
Kissé bunkónak tűnhettem, de semmi kedvem nem volt pont ezzel a nővel jópofizni. És messziről lerítt róla miben is volt része az imént. Nem is nagyon akarta titkolni. Mintha mindenkivel tudatná, hogy mit csináltak az imént, és hogy neki joga van ehhez a férfihoz.
Már a gondolattól rosszul voltam. Mégis vetettem egy futó pillantást Christianra, akinek csupán a haján látszott, hogy igencsak összekócolták nemrég. Elég. Ne gondolj erre. Azt csinál amit akar. Mégis idegesített, hogy itt csinálja. Van pofája idehozni a nőjeit az irodába.
Sosem voltam ilyen, de ezúttal nemtudom mi ütött belém és kicsúszott a számon. Andrea, Lilian és Christian is csak néztek.
- Tudok ajánlani egy jó kis motelt a közelben. Hálás lennék ha nem az irodát használnád erre a célra - mondtam ezt nem kis éllel a hangomban Mr. Greynek.
Christian erre csak egy szikrázó pillantást vetett felém. És még neki áll feljebb. Hát ez már több a soknál.
Lilian is mintha csak tátogni akart volna valamit, de szegénynek most beszóltam. Hát van ilyen. És egek mennyire jól esett.
Éppen vissza akartam menni az irodába amikor egy futár lépett ki a liftből. Egy hatalmas és gyönyörű virág kosár volt a kezében.
- Miss Anastasia Steelenek hoztam - lepett meg a futár és tett kíváncsivá.
Andrea aláírta a papírt, majd a pulton felém tolta a virágot.
- Ez gyönyörű Ana. - lépett mellénk Lilly az asszisztensem.
Míg én megnéztem a hozzá tartozó kártyát Christian kijjebb tessékelte Liliant. Majd visszajött Andreahoz, hogy egyeztessék a mai találkozóit. Közben pedig láttam, hogy a fél szemét rajtam tartja.
- Anthony Sanders - mondtam ki direkt hangosan kitől is jött.
- A régi hódolód? Találkoztatok mióta visszajöttél? - kérdezte Lilly, aki az asszisztensemen kívül a bizalmasom is volt. Na nem olyan jó barátnő mint Kate, de megbízom benne és sok mindent megbeszélünk.
- Igen ő. De nem is láttam mióta a múltkor Londonban járt.
- Ezek szerint ő tudja, hogy hazajöttél. Nagyon helyes fickó.
- Igen az. Felhívnád nekem? Illene megköszönnöm ezt a gyönyörű csokrot.
- Persze. Menj csak máris bekapcsolom hozzád - mondta Lilly és magammal vittem a csokrot is.
Éppen csuktam volna be az ajtót amikor Christian utánam jött és mint egy felbőszült bika csukta be az ajtót.
Kérdőn pillantottam rá.
- Azt ne mond nekem,hogy azzal a szemét alakkal találkozgatsz? Mióta vagytok ti ilyen jóban? - kérdezte Christian. Mintha joga lenne itt nekem jelenetet rendezni.
Persze részben értettem az okát. Anthony és Christian már régen is utálták egymást. A két népszerű srác voltak, akiket mindig versenyeztek, hogy ki a jobb. Már annak idején is barátkoztunk Anthonyval, és volt amikor nyomult is rám de sosem volt köztünk semmi. És nem olyan régen munka ügyben járt Londonban és véletlenül botlottunk egymásba. Még ott volt találkoztunk párszor és meg kell hagyni még szexibb férfi, és kicsit rámenős is. Neki sem igen tudnak nemet mondani a nők. Jól éreztem magam vele.
- Mit érdekel az téged? Londonban futottunk össze párszor. Egyébként is semmi közöd hozzá?  Inkább arról gondoskodj, hogy a nődet többször ne lássam itt. Még szerencse, hogy nem reggeliztem reggel - tettem hozzá és a kis pulthoz léptem,hogy csináljak magamnak egy kávét.
- Nocsak csak nem vagy féltékeny hercegnőm? - lépett ez a mocsok szorosan mögém, hogy szinte a fülembe suttoghasson.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled - vágtam vissza és próbáltam nem reagálni a közelségére.
- Szeretnél a helyében lenni Anastasia? Ha veled művelném azt amit vele? - kérdezte miközben a teste már szorosan az enyémhez simult hátulról és a kezeit a derekamra téve szorított magához.
Na nálam az a bizonyos cérna ekkor szakadt el. Persze rám mint egy idióta néhány röpke pillanatig hatott a közelsége. De szerencsére fel is fogtam mit mondott és azonnal ellöktem magamtól.
- Én nem leszek a játékszered Grey, akit miután használsz elhajítasz. Többet nem. És most dolgom van ha megbocsátasz - mondtam neki mire ő egy percig lefagyva bámult rám majd felfoghatta amit a fejéhez vágtam és visszavágtatott az irodájába.
Most rajtam volt a sor, hogy elsötétítsem az üveget. Kellett pár perc, hogy lenyugodjak azok után amit mondott.
Persze. De miért is csodálkozok ezen? Nem is tudom, hogy gondolhatja MÍa vagy akár Graceék, hogy akár Christian meg én . . . . . . Nem ismerik elég jót őt. Neki csak egy kis időre játéknak, szexre kellenek a nők. Komoly kapcsolat? Nem is hallott még erről a kifejezésről. És közel sem az a férfi aki hozzám való. Hiába is reménykednek, hogy valaha is lehet köztünk valami. Christian annak a lehetőségét már nagyon régen elszalasztotta. És engem se kellene érdekeljen.
De mégis mi a fene van velem? Néha teljesen megbabonáz ez a férfi, és képtelen egy nő normálisan gondolkozni a közelében. Viszont ez már tényleg sok volt. Hogy gondolhatja, hogy képes lennék úgy vele lenni mint ez a Lilian is? Persze neki ez csak játék. De ezek szerint még mindig nem ismer elég jól, hogy tudja mi az amire én vágyom  . . . . . . . . .


~Christian~

Valamikor ebéd körül Elliot ugrott be hozzám.
- Mi az? A kis Ana nem is akar látni téged? - kérdezte az elsötétített üvegre pillantva. És én marha elmondtam neki mi történt reggel.
- Jó nagy hülye vagy tényleg. Tudhatnád már hogy ő nem a nőcskéjeid egyike akiket csak szexre használsz.
- Tudom. Nem is értem mi a franc ütött belém. Teljesen begőzöltem, hogy az a szemétláda virágot küldött neki, és hogy találkozgattak Londonban.
- Hát ez gáz apám. De miért is zavar ez téged? Hiszen előtte dugtad meg az irodádban Liliant. Komolyan nem értelek.
- Igen. Az hülye ötlet volt.
- Az nem kifejezés Christian. Nem is értem miért vagy így kiakadva akkor, hogy Anthony csapja neki a szelet. Lehet, hogy a srác megváltozott, és nem olyan nőcsábász már mint te vagy.
- Kinek a pártján is állsz te? - kérdeztem tőle miközben a whiskymet kortyolgattam.
- Most mi van? Ez az igazság, na jó talán mégsem annyira vagy gáz mint ahogy róla hallani lehetett, de ki tudja lehet, hogy megváltozott. Nem hiszem, hogy Ana máskülönben leállna egy ilyen palival. Szóval ne idegesítsd magad. Különben is a te menyasszonyod - tette hozzá ezt már röhögve, és nem sok kellett, hogy hozzá ne vágjam a poharam.
- Oké, befogtam - mondtam felemelt kézzel.
- Kösz.
- Nincs kedved elmenni valahova? - kérdezte Elliot.
- Mire gondolsz?- kérdeztem félve, mert már nagyon is jól ismerem őt.
- Elmehetnénk a csajokkal vásárolni - mondta teljes nyugodtsággal miközben én feltettem magamban a kérdést.
Én meg a vásárlás?
- Megbeszélésem lesz nemsokára, szóval ha akarsz neked kell menned.
- Olyan unalmas vagy tesó.  Egyébként nemtudod Ana bent van? Sötét az irodája.
- Kérdezd meg a titkárnőjét, fogalmam sincs - mondtam és már majdnem hihetően hangzott ahogy próbáltam nemtörődöm hangon mondani.
Elliotnak nem kellett kétszer mondani. Azonban a válasszal amit kapott mintha annyira nem elégedett volna meg.
- Na mi van?
- Szerintem inkább töltsd magadnak piát és utána elmondom hol van - mondta Elliot.
- Ne baszakodj már Elliot bökd ki - kezdtem pipa lenni és nem mellesleg kíváncsi is. Most már egyre jobban.
- Oké. Te akartad, én mondtam, hogy igyál előtte inkább.  Állítólag elment ebédelni Anthonyval.
- Hogy mi van? Azzal a mocsokkal van? - keltem ki magamból teljesen és nem igazán értettem az okát.
- Én mondtam, hogy ki fogsz akadni. De tényleg, miért is? Te meg itt húztad meg a nődet. Miért zavar téged ha pasival van?
- Nem akárkivel hanem azzal a szeméttel. Tudod, hogy ki nem állhatom a pasit, és ő szerintem még nálam is nagyobb rohadék. Már ami a nőket illeti. Én legalább elmondom nekik mire számíthatnak tőlem, hogy még csak véletlenül se ringassák illúzióba magukat, de ő? Nem kicsit pofátlanul veri át a nőket, akik persze bedőlnek a mocsoknak.
- Na azért Anát sem kell félteni. Tud ő vigyázni magára.
Nem is igazán figyeltem már Elliotra inkább felhívtam Míát.
- Kicsit előrébb hozhatnád a vásárlást, gyere be a céghez és mehetünk. Elliot és én is veletek megyünk. Mára végeztünk és beülhetnénk utána valahova - mondtam a húgomnak aki először csak megdöbbent utána örömmel ment bele, Elliot pedig gyanakvón nézett rám.
- Ja és megtennéd, hogy szólsz Anastasiának, hogy korábban tudsz csak jönni és, hogy nemsokára az irodában leszel? Nem. Nem kell, ne mondj neki mást. Nem tudsz róla, hogy mi is megyünk csak gyere Mía.
- Oké nemtudm mi van de ne utasítgass, nemsokára ott vagyok - tette le a telefont vigyorral a végén és tudtam, hogy tudja valamiben sántikálok. És én is tudom, hogy nem úszom meg a húgicám faggatózását.
- Te aztán nem vagy semmi öcsém. Még edébelni sem hagyod őket nyugodtan. Azt hiszed mindig megakadályozhatod, hogy találkozzanak? Akkor tényleg hülyébb vagy mint gondoltam.
-Pofa be Elliot. Inkább hagyj egy kicsit elintézek pár dolgot még Mía jön. És este még Anastasiat is el kell vinnem az Escalaba.
- Ja igen megmutatod neki a lakást. Csak aztán fel ne avassátok már is. Bár megnézném milyen képen vág ha megtudja, hogy te szabotálod a kis ebédes randiját Anthonyval.
Erre inkább már nem is feleltem hanem ahelyett elintéztem még pár dolgot. Taylor is elküldtem hozza el a másik Escala-i lakás kulcsait estére.
Talán fél órával később amikor kiléptünk az irodából Anastasia és Mía már nevetgélve az irodák előtt beszélgettek. Éppen indulni akartak.
Szerencsére ahogy láttam Ana nem volt pipa mert ott kellett hagyja azt az idiótát. Annak azért örülök, hogy láthatólag nagyon jól kijönnek Míával. Bár lehet, hogy ettől félnem is kellene.
- Mi is veletek mehetünk csajok? Éppen annyira ráérünk. És beülhetnénk utána inni valamit valahová.
- Te is jönni akarsz? - fordult felém kérdőn Ana.
- Miért ne?
- Nem nézném ki belőled, hogy a plázába járó típus vagy.
- Nem is vagyok hercegnőm. Csak miattatok.
- Ó micsoda ajánlat. Legalább lesz aki cipeli amiket vettünk - mosolygott Anastasia Míára akinek szintén tetszett az ötlet.
Így egyenlőre mára minden mást félretettünk és elindultunk. Taylort is hátrahagytunk és én vezettem az Audit.
- Jól áll neked. Ezer éve nem láttalak vezetni. Így ha lehet ezt mondani még dögösebb vagy bátyuskám - mosolygott rám a rosszcsont kishúgom a hátsó ülésről Ana mellől. Lopva  a tükörből hátrapillantottam Anára.
Egy végtelennek tűnő pillanatra összeakadt a tekintetünk, majd elfordult.
Az egyik elegáns és drága üzlet központba vittem őket. Lifttel mentünk fel a legfelső emeletre, hogy onnan kezdhessük el bejárni az üzletek sokaságát. Ekkor is döbbentünk rá igazából Elliot és én, hogy mire is vállalkoztunk.
Meg mikor egyre több nő ismert fel és fordultak összesúgva utánunk.
- Azért hihetetlen, hogy ekkora hírességnek számítasz. Jobb lett volna ha Taylor is jön nem? Mi lesz ha ez a sok nő rád veti magát vagy üldözni kezdenek? - kérdezte Mía miközben Anával célba vettek egy butikot.
- Szerintem annyira nem esne kétsége a testvéred. Tud mit kezdeni az ilyen nőkkel - mondta Ana egy csöppet érdekes hangnemben amiből rögtön tudtam, hogy a mai alkalomra céloz Liliannel.
Mía kérdőn nézett rám, de inkább ismét a terelést választottam. És szerencsére pont jókor értek ruhák közelébe, hogy elfoglalják magukat.
- Azt hiszem Ana is pipa rád - súgta Elliot nevetve miközben a lányok a kisebbnél kisebb koktélruha szerűségekből válogattak.
Erre inkább csak szépen néztem rá és Elliot tudta, hogy pofa be van.
A lányok egy csomó ruhát magukhoz vettek és próbálni vitték őket. És persze miért is lett volna olyan szerencsém, hogy eladónők nem ismernek fel? Amikor csak tehették kérdezgették szükségünk van e valamire és körülöttünk legyeskedtek.
- Inkább csak körülötted apám. Ahogy néznek téged ezek a nők, szerintem már ha rájuk mosolyognál  is menten elalélnának. - mondta Elliot miközben a lányokra vártunk.
Mía kicsit hamarabb végzett.
- Anának még van egy ruha, Elliott addig átjött velem a szemközti üzletbe? Kinéztem egy cipőt magamnak - nézett Mía boci szemekkel Eliottra és persze ki tud a húgicánknak ellent mondani?
- Te pedig megvárod Anat.
- Igenis főnök asszony - mondtam Míának miközben Elliot utána ment a kasszához és átmentek a másik üzletbe.
Vesztemre nekem itt kellett maradnom. De máris ahogy meghallottam Anastasia hangját leesett a dolog. Hogy mire volt ez a nagy sietség Míának és miért kellett Elliotnak vele mennie.
- Mía segítenél ezt levenni? - hallottam Ana hangját az egyik próba fülke ajtaja mögül.
Most már tuti, hogy megölöm Míát. És biztos ha Ana meglát ő is ezt akarja majd tenni.
Valahol mélyen tudtam mi vár rám, vettem egy nagy levegőt és elindultam felé . . . . . .
Ahogy a próba fülkékhez értem az eladónők érdeklődve fordultak felém miközben a fülkékben hagyott ruhákat készültek a helyükre tenni.
Elkerekedett szemekkel figyelték, ahogy beléptem abba a fülkébe amelyikben Ana volt. Utána rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. És persze Anán is, aki nem éppen rám számított.


~Anastasia~


Míát hívtam, hogy nézze meg az utolsó ruhát amit felpróbáltam. El akar menni egyik este valahová egy klubba és ezt a ruhát pont megfelelőnek találta. Ellentétben velem, aki egy csöppet rövidnek gondoltam. De Mía szerint remekül fog állni.
És mi tagadás tényleg nem is annyira rossz - pillantottam végig magamon és az arany, barack színű flitteres mini ruhán a tükörben. 

Nem is tudom min merengtem közben annyira el, vagy talán a látvány volt az oka, hiszen ha van is rajtam ilyen elegáns ruha, nem éppen ilyen kihívóan pici darab. Ezért sem tűnhetett fel, hogy valaki mögöttem áll. Első gondolatra rögtön Mía futott át az agyamon, de közel sem az ő arcát pillantottam meg magam mögött a tükörben.
- Min merengtél el ennyire hercegnőm? Észre se nagyon vetted, hogy bejöttem.
- Mit keresel itt Christian?
- Mía kért, hogy várjalak meg, átment Eliottal a szemközti üzletbe.
- Ezért tuti, hogy megölöm - morogtam és reméltem, hogy elég halkan, hogy Christian ne hallja meg, bár a mosolya nem éppen erről árulkodott. Naná, hogy hallotta és még jót is mulat rajta a mocsok.
Nemtudom miért, de ahogy mondani szokták Christian ki tudja hozni belőlem az állatot. Na ha nem is az állatot inkább a nagyon mélyen bennem lakó ördögibb énem. Erre elmosolyodtam és visszafordultam a tükör felé. Na nehogy már mindig te érezd magad nyeregben Grey - mondtam magamnak.
- Megtennéd, hogy segítesz? - pillantottam hátra a ruha cipzárja felé. - Ha már a húgod itt hagyott téged nekem. Vegyem valami hasznod - mosolyogtam rá és még inkább előnyben éreztem magam amikor megláttam a kétségbeesést az arcán.
Öröm volt látni, hogy végre nálam a labda. Közben pedig arra nem gondoltam, hogy ezzel egy ön gólt is lövök Amikor megérzem magamon az érintését.
Ha még nem lettünk volna elég közel egymáshoz ebben a szűk kis fülkében Christian még közelebb lépett hozzám. A tekintetét csak a tükörben láttam, de éppen elég volt, hogy még inkább megperzseljen a tűz ami belőle áradt.
Forró, férfias és izmos teste szorosan hozzám préselődött hátulról. Kezei eközben a testünk közé préselődött, hogy lehúzhassa a ruhám cipzárját. Tekintete eközben egy pillanatra sem  engedte az enyémet. Ezzel csak annyi a baj, hogy ugyanazt a vágyat láttam tükröződni a szemében amit valószínű ő is láthatott az enyémben, és aminek nem is kellene létezni.
A fene Míába, hogy ezt tette velem.
Christian szakértő módjára kezdett el megszabadítani a ruhától. Na persze. Hány nővel tehette már ezt? - villant fel a kérdés az agyamban, de tovább nem jutottam mert Christian lehúzta a cipzárt és forró ujjait a bőrömön érezhettem.
Ahol szétvált a ruha a hátamon a kezei befurakodtak a két oldalamnál míg nem addig ügyeskedett, hogy átölelve a derekamat szorosan magához vonjon.
Én pedig képtelen voltam bármit is tenni, nemtudtam józanul gondolni a közelében.
A testem megremegett a közelségétől, a simogatásaitól miközben magához ölelt. A tekintete viszont elszakadt az enyémtől mikor ajkaival a nyakamba csókolt. Lehunyt szemmel élveztem a csókjait - amikről tudtam, hogy nem kellene - mégis úgy tűnik én is azok közé a nők közé tartozom akik nemtudtak ennek a szexi férfi példánynak ellenállni.
Igyekeztem a sóhajaim visszafogni, de néha nem bírtam ki. Pedig tudtam hol vagyok és azt is, hogy nem kéne ezt csinálnunk nemtudtam ellökni magamtól. Ebben a pillanatban mintha semmi sem számított volna. Hiszen annak idején annyit álmodoztam egy egy ilyen pillanatról Christiannal, hogy akartam magamnak adni egy kis időt kiélvezni ezt a tiltott pillanatot.
De ideje volt véget vetnem neki. Muszáj. El kell szakadnom tőle. De úgy tűnt Christian sem éppen akar elengedni.
- Annyira gyönyörű vagy kicsim - súgta férfias vágytól rekedt hangján.
- Hagyd abba Christian kérlek - próbált értelmesen gondolkozni, de annyi erő mégsem volt bennem, hogy el is lökjem magamtól.
Csak még egy percig had élvezhessem ki - mondogattam magamnak miközben ő továbbra is ajkaival a nyakamat kényeztette.
Majd egy pillanattal később a kezeit visszahúzta a ruha alól, ami így a földön a lábamnál kötött ki, de ebben a pillanatban nem igazán zavart, hogy csupán fehérneműben állok előtte.
Megfordított a karjaiban, hogy szemben legyek vele. Még az öltönyén keresztül is jól éreztem forró és izmos testét a kezeim alatt. Ajkai eközben a számat vették célba. Én pedig ha józanul gondolkodnék elhajoltam volna, de nem éppen olyan állapotban voltam így csak behunytam a szemem és vártam, hogy ajkait végre a sajátomon érezhessem.
Már szinte éreztem a leheletét mikor hirtelen elhúzódott. Először fel sem fogtam mi történt, miért majd meghallottam Mía csilingelő hangját.
Ekkor kezdett elönteni a pánik, hogy rájöttem mit is csinálok.
A francba. Ezt, hogy dumáljuk ki?  - pörgött ezen az agyam és mintha Christian nagyon is jól tudta volna ezt. Nem hiába vigyorgott egy folytában olyan önelégülten.
Pillanatok alatt elléptem tőle és magamra kapkodtam a ruháimat. Már ahogy meghallottam Mía hangját tudtam, ebből úgysem mászunk ki, így már mindegy is volt.
Én léptem ki elsőnek a fülkéből.
- És Christian? - kérdezte Mía, Elliot pedig mögötte már alig tudta visszatartani a nevetést. Nagyon is jól tudták hol van a testvérük.
Éppen utánam lépett ki.
- Hmm hmm ejha öcsém mit csináltatok ti ott? - tette fel a kérdést Elliot én pedig szerintem mint egy érett paradicsom úgy nézhettem ki. Ráadásul még az eladók is minket bámultak.
Még szerencse, hogy Christian remek helyzet megoldó képességére most is számíthattam.
- Csak látni akartam, hogy milyen a  ruha igaz kicsim? - pillantott felém a dögös, szexi mosolyával. - És segítettem levenni mert nem voltál itt - pillantott Christian a húgára.
- Ja igen. De én is látni akartam a ruhát.
- Ne aggódj húgi mesésen nézett ki, igaz hercegnőm? - nézett felém sokat mondón Christian.
- Igaz - vágtam rá, majd Christianhoz léptem - aki ezt a ruhát fogta -  hogy elvegyem tőle.
Eközben ismét közelebb kerültem hozzá mint kellett volna. De ezúttal pont ez volt a cél. A füléhez hajoltam és az eladó nőknek pont úgy tűnhetett mintha a nyakába csókoltam volna.
- Ne hívj így többet. Főleg nem mások előtt - súgtam a fülébe mire ő elnevette magát.
Mit ne mondjak ritka az ilyen alkalom, de ha lehet ilyet mondani nagyon jól állt neki.
- Fizetek és mehetünk - vettem közben át a ruhát és a pénztárhoz vittem, ahol az eladók mintha rosszalló, már már féltékenyen néztek volna rám.
Bár meg lehet érteni. Hiszen minden nő ennek a pasinak a közelében akar lenni. Nekem pedig akaratomon kívül is sikerül. Na jó annyira nem ellenkezdtem de . . . . . A fenébe is.
- Te meg emlékeztess, hogy öljelek meg - mondtam Míának kifelé menet aki csak nevetett.
- Anastasia este felmehetünk a lakásba, Taylornál vannak a kulcsok. Ha még mindig szeretnéd megnézni - nézett rám Christian a válaszomra várva.
Kettesben vele? Egy üres lakásban? Valamiért úgy érzem ez nem éppen jó ötlet . . . . . . 




Ennyi lett volna, szerintem nem lett valami jó, de azért remélem nem olyan vészes. A komikra az előző fejezethez is válaszoltam. Köszönöm, és a pipákat is. Ahogy elkezdtem annyi ötlet volt, de közben éjjel nappal meló, és velem mindig történik valami, és általában nem jó dolgok és mire idejutottam, hogy megírjam minden ötlet tovaszállt, de a következőre igyekszem összekapni magam. Mivel holnap még pihi szerintem elkezdem :) És köszönöm nektek! <3

2013. augusztus 2., péntek

2. - Fájdalmas pillanatok

2. - Fájdalmas pillanatok

~Anastasia~

Nem is tudom mennyi ideig állhattunk így, mire képes volt az agyam normálisan reagálni a puszta közelségére és arra amit az imént mondott. És mire egyáltalán kapcsoltam és felfogtam, hogy nekünk nem igen kellene ilyen közel lennünk egymáshoz.
Sőt! Egyáltalán mi a fenét akarjon ez jelenteni?
A rosszabbik énem még pár másodpercig kiélvezte a Christian Grey közelsége okozta forróságot, és pillanatnyi vágyat majd kissé dühösen kitéptem magam a karjaiból és kérdőn pillantottam rá.
Ő nem igen zavartatta magát, sőt még a reakciómon, a pillanatnyi gyengeségemen és a felháborodásomon is mintha magában jót vigyorgott volna. Legalábbis ilyesmire utalt az arcára kiült önelégült vigyor. Persze. Pont egy ilyen férfi ne lenne tisztában azzal milyen hatással van a nőkre?
- Mit akarsz itt? És miért pont te Christian?
- Miért ne én? Van valami kifogásod ellenem?
Igen van! - kiáltottam magamban.
- Kellett valaki aki segít a cégen, és miért ne lehetnék én az? Nem is gondoltam volna, hogy ennyire ki fogsz bukni ezen hercegnőm.
- Mondtam már, hogy ne hívj így! - kezdtem bele, mire ő csak még jobban mosolygott azzal az átkozottul szexi mosolyával, hogy a fene essen bele - másodszor pedig, nem is annyira te zavarsz hanem ez az egész ahogy intézted. Mi a fenének kellett ezt ennyire titkolni? Hogy te vagy az akivel dolgoznom kell.
- Imádom a meglepetéseket. És így biztos nemtudtál ellenkezni - válaszolta Christian, mintha olvasott volna a gondolataimban.
Igen, neki jobb is, hogy így csinálta mert összejött amit akart. Mert az tuti hogyha tudom, hogy ő a vevő akkor eszem ágában sem lett volna belemenni ebbe. Miért kell visszakerülnie az életembe?
Annak idején pont a legjobbkor mentem el. Mikor már nagyon rosszul érintett ez a barátság, ami részemről igencsak kezdett más irányba terelődni, és még az miatt is, hogy nemtudtam miért lett a vége felé Christian olyan amilyen.
Pont kapóra jött akkor, hogy apával mehettem. Erre most újra itt vagyok és Christian Greyjel kell dolgoznom. Hogy keveredhettem ebbe? - kérdeztem magamtól, de választ nem igazán kaptam. Inkább biztos voltam benne, hogy ez a sors egy igencsak rossz fintora a számomra.
De már nemtudok mit tenni. Kiszakadt belőlem egy lemondó sóhaj és inkább visszafordultam a víz felé megkockáztatva, hogy ismét rossz kezekbe, vagy inkább karokba kerülök.
- Mi van veled hercegnőm? Már ennyire utálsz engem? - érkezett a kérdés a hátam mögül immár kicsit komolyabb hangnemben tőle.
- Nem.
- Ennyire ne legyél beszédes.
- Talán majd az leszek ha te is - mondtam neki felé fordulva és a szemébe nézve.
A nézése elárulta, hogy nagyon is jól tudja mire gondolok. Attól, hogy fiatalabbak voltunk nekem is volt már akkor is annyi eszem, hogy rájöjjek valami nem stimmel vele és, hogy valami történet amiért olyan zárkózott, furcsa és távolság tartó lett.
Erre már nem válaszolt semmit ahogy sejtettem. Inkább a távolba meredt és egyre inkább zavaró lett a kialakult csend.
- Valahogy ki kell bírd, hogy együtt dolgozzunk akármennyire is utálsz - szólalt meg Christian mint egy tökéletesen hideg üzletember. Tudtam, hogy nem akar foglalkozni a múlttal. Akkor engem minek érdekeljen? Együtt dolgozunk és ennyi.
- Sosem utáltalak Christian. Csak fájt, hogy nemtudtam miért voltál olyan. Fontos voltál nekem és te csak  . . . . .  - Mindegy nem érdekes. Már nem az.  Amennyit kell együtt leszünk a munkában és ennyi. Te is éled az életed és én is az enyémet.  - fejeztem be a mondandómat és örültem, hogy sikerült a végét komolyabbra és olyan nemtörődömre venni, és nem uralkodott el rajtam a szomorúság, pláne nem csordultak ki a könnyeim mikor azokra az időkre gondoltam.
Erős vagyok és el kellene már felejtsem. Ha ő így van vele, és miért gondoljak még mindig rá? Azért szomorúsággal tölt el, ugyanakkor kíváncsisággal is miért lett a nagy és mindig  főleg lányok körében körülrajongott Christian Greyből ilyen hideg ember. Annyira mást mint akit én ismertem és szerettem. De ahogy mondani szokták mindennek megvan az előnye. Ennek is. Nekem is könnyebb lesz elfelejtenem azt a bizonyos szeretlek részét.
De miket is beszélek? Az régen volt, bár így újra látva őt és, hogy milyen lett nem hiszem, hogy fenn áll a veszélye olyan bolondságnak, hogy belé szeressek.
Jobbnak is láttam ha megyek.
- Holnap találkozunk - mondtam Christiannak, mikor ő ismét veszélyes közelségbe került hozzám.
Azokba  a csodás szemekbe néztem és nemtudtam mit is olvashatnék ki belőle. De időm sem volt ezen gondolkozni mert hirtelen ismét kemény és rideg lett a tekintete majd meghallottunk magunk mögül anyám hangját.
- Mit kerestek itt? Anastasia sokan téged keresnek. - mondtam anyám és egy röpke pillanatra mintha dühöt láttam volna megvillanni a szemében csupán a mi értjét nemtudtam. De tényleg csupán egy pillanatra és utána tova is tűnt.
Én inkább jobbnak láttam eljönni onnan és visszaindultam a vendégekhez és Kate-tet kerestem. Amint ráakadtam rögtön lesben állt a kérdéseivel .. . . ..


~Christian~

- Mit művelsz megint Christian? Mondtam neked, hogy tartsd magad távolt a lányomtól - hangsúlyozta ki a lányom szót Elena, ami nem kicsit hangzott álszentnek a szájából.
Nem sok hiányzott, hogy a képébe vágjam amit éppen gondoltam, de inkább visszafogtam magam. Pedig ráfért volna, hogy elmondjam neki mit gondolok. Az utóbbi időben főleg ma este, hogy Ana újra itthon van kezd egyre elviselhetlenebb lenni. Komolyan nem értem miért bánik így a lányával?
És miközben ezen töprengtem nem is sejtettem mi áll mindennek a hátterében . . . . .
- Csak beszélgettünk az ég szerelmére. Nagyon jól tudod, hogy utálom ha megmondják mit csináljak Elena.
- Régen nem utáltad - vágtam rá Elena azzal a bizonyos kifejezéssel, aminek régen  még örülni tudtam. Most már azonban gondolni sem tudok rá. Csak sajnos a múltat nem lehet megváltoztatni. Pedig lenne egy két dolog amit szívesen kitörölnék belőle. És ez a pillantás és a velejárói is közé tartoznak.
- Az már elmúlt Elena. El akarom felejteni. Örülnék ha te is ezt tennéd.
- Már nem hiányzik Christian? - vette fel a csábos hangnemet Elena, miközben egyre közelebb lépett felém, majd kezével végigsimított a mellkasomon.
Rögtön el is toltam a kezét magamtól mintha égetne az érintése. Láttam rajta, hogy rosszul esik neki de nem érdekelt. Mikor fogja fel már, hogy vége? És, hogy soha többé gondolni sem akarok arra ami régen történt?
Komolyan magam sem értem miért tettem, de akkoriban elvarázsolt és megbabonázott az új amit mellette ismerhettem meg.
- Nem - vágtam rá az iménti kérdésére.
- Azt ne mond, hogy már a játszó szobád sincs meg? Ha akarod . . . . .
- Nem akarom Elena. Szerintem elég világos voltam.  - mondtam immár elég dühösen és örültem, hogy talán már elmondhatom, hogy semmilyen hatással nincs rám ez a nő. És nem is tudom megmondani miért de egy röpke pillanatra a nemrég Anaval töltött néhány pillanat rémlett fel előttem. Ami a furcsa ebben, hogy eddig talán néhányszor hiányzott, de mióta újra láttam Anastasiat semmi mást nem szeretnék csak elfelejteni a múltat. És nemtudom miért, de úgy érzem mellette aztán végképp nem hiányozna. És tőle talán kaphatnék egy normális kapcsolatot. Bolond lettem volna, ha régen nem tűnt volna fel, hogy a végére ő már nem csak barátként gondolt rám.
De ennek a gondolata valahogy még most is rémülettel tölt el. Mi a fenét is beszélek? Egy olyan édes és jó lánynak mint Ana nem egy ilyen elfuserált pasira van szüksége mint én. Főleg nem azok után ami az anyjával történt. Gondolnod sem szabad erre Christian. Akármennyire is akarod a múltat nemtudod kitörölni - suttogta egy hang a fejemben aminek csak igazat tudtam adni.
- Jössz te még hozzám szívem. Addig is tartsd távol magad a lányomtól.
- Ha elfelejtetted volna velem fog dolgozni - emlékeztettem és ennek a gondolatnak mintha nem nagyon örült volna.
- Tudom. De azért mondom, hogy jobb ha tudod mihez tartsd magad. Anastasia nem hozzád való. Ő nem lenne jó neked - tette hozzá Elena én pedig ismét csak ámultam, hogy tud ilyen lenni a saját lányával.
Meg is értem annak idején Ana miért menekült el rögtön amint tehette. És, hogy miért szeretett inkább nálunk a szüleim házában lenni mint itt.
És ekkor jöttem rá, hogy egy fikarcnyit sem vagyok jobb mint az anyja, így jogom sincs elítélni őt. Én is magára hagytam őt. Pont mikor szüksége lett volna rám. Ő szeretett engem és fontos voltam neki én mégis elhagytam, sőt elárultam. Nem is akárhogy.
Egy igazi szemétláda vagy Christian Grey.
Hogy is jutott eszedbe olyasmi, hogy megérdemelnél egy ilyen nőt mint Anastasia? Az a vonat már rég elment haver - mondogatta a csúfos hang a fejemben ismét.
- Ne aggódj. Eszemben sincs más kapcsolatot akarni vele a munka kapcsolaton kívül - mondtam egy kicsit gúnyosan Elenának majd faképnél hagytam.
Mégis ahogy visszafelé sétáltam a vendégek közé rögtön a konyhában és a kis házban Anastasiaval töltött pillanatok képei ötlöttek fel előttem. Főleg a utóbbiak. A különös érzések amiket a közelsége, és a puszta jelenlét váltott ki belőlem.
Mi az isten történik?
Ahogy közelebb értem rögtön őt pillantottam meg. A mázlista Elliot karjaiban táncolt. Irigyeltem a testvérem amiért a karjaiban tarthatja őt és, hogy vele Ana mennyire felszabadult és boldog. De mit is csodálkozol ezen? Inkább volt már a végére annak idején a barátja Elliot mint én.
A gondolat menetemet anyáék szakították félbe.
Ahogy mellém léptek először észre sem vettem őket annyira csak egy valakire koncentráltam. Anya előtt le is buktam rögtön. Sőt még apám előtt is, mert mindketten abba az irányba néztek amelyik ennyire lekötötte a figyelmemet.
Láttam anyámon, hogy már épp mondani készült volna valamit de a pillantásom látván inkább csak rám mosolygott. Helyettem apám szólt be.
- Gyönyörű nő lett igaz fiam? - kérdezte miközben egyik kezét a vállamra tette. Tudtam kire gondol. De válasz helyett csak egy sóhajra futotta. Egy mosolyt láttam apám arcán tudtam, hogy ennyi elég volt neki válasz gyanánt.
- Áll még a holnapi vacsora? - tereltem inkább el a témát.
- Persze. A húgod is hazaér addigra, szóval mindenképp számítunk rád fiam.
- Ott leszek anya.
Váltottunk pár szót mikor Lilian ismét magáénak követelt. Anyának nem éppen tetszett, hogy elhoztam és mielőtt eljöttem finoman célzott rá, hogy holnap ne vigyem magammal. Megnyugtattam, hogy nem fogom.
Lilian táncolni akart, igaz nem sok kedvem volt, de nem akartam visszautasítani. Elliot ekkor még mindig Anastasiaval táncolt.
Utána egyik pillanatról a másikra mellettünk teremtek és Elliot galád módon partner cserét kért. Így egyik percben még Lilian volt mellettem, a másikban pedig már Anastasiat tartottam a karjaimban.
Láttam rajta, hogy legszívesebben ő is kinyírná Elliotot. Így ezzel már ketten voltunk. Csend telepedett közénk, csupán a pillantásunk kapcsolódott össze. És a testünk persze. Karjaimat szorosan a dereka köré fontam, és néhány röpke pillanatig kiélveztem a helyzetet.
Éreztem rajta, hogy feszült de egy kis idő elteltével mintha elengedett volna a karjaimban. Mintha ő is ki akarná élezni ezt a kis időt. Igyekeztem elsöpörni a rossz és nem kívánatos gondolatokat legalább erre az időre.
- Látom Elliot még mindig odáig van érted. Hiányoztál neki.
- Legalább neki. És a szüleidnek. Örülök, hogy újra láthatom őket. Ha másért nem is legalábbis miattuk örülök, hogy hazajöttem.
Szíven ütöttek a szavai, de jogosak voltak. Bár a következő tettem bolond lépést volt, mégis azt akartam, hogy tudja.
Ha eddig még nem simult volna eléggé össze a testünk, akkor most a derekánál fogva még közelebb vontam őt magamhoz - már ha ez lehetséges - és ajkaimmal a füléhez hajolva belesuttogtam:
- Akármi is történt nekem is hiányoztál. Nagyon is hercegnőm - súgtam neki, és egy remegést éreztem átfutni a testén a közelségemtől.
El sem tudom mondani mekkora volt a kísértés ilyen közel lenni hozzá, és nem csókokkal behinteni a nyakát mely csupán egy hajszálnyira volt az ajkaimtól.
Atya ég Grey mikre gondolsz. Szedd már össze magad! - rivalltam gondolatban saját magamra, majd ahogy pokoli nehezen elszakadtam tőle a tekintetem Anastasia háta mögött Elena szikrázó pillantásával akadt össze.
Ekkor voltam hálás Elliotnak, hogy megmentett. Visszakaptam Liliant ő pedig Anaval táncolt tovább. Ennek ellenére nem bírtam ki, hogy ne nézzek rá Anastasiara és örömmel nyugtázta a belső ördögöm, hogy még egy kicsit fátyolos volt a tekintete amikor ő is rám nézett.
Még mindig hatással vagy rá Grey - mondogatta ez a hang aminek nem kellett volna örülnöm. Inkább el kellett volna örökre hallgattatnom. Nekem nem is szabad gondolnom ilyesmire.
- Azt hiszem jobb ha megyünk. Nekem ennyi elég volt ma estére - mondtam ezt ki hangosan Liliannek. Láttam rajta, hogy nem sok kedve volt már menni.
- Ha akarsz maradj, én megyek.
- Megyek veled édes - mosolygott rám a mézes mázos mosolyával és tudtam, hogy abban reménykedik, hogy hazaviszem magamhoz. Hát ebben most tévedett.
Elköszöntem anyáméktól velük holnap úgy is találkozok. Mivel nem akartam bunkó lenni   - bár legszívesebben kihagytam volna - elköszöntem Elenától és Anatól is utána hazavittem Liliant. Nem igazán izgatott fel, hogy morcos volt amiért nem jöhetett velem. Most csak egyedül akartam lenni  és valami erős mellett végiggondolni a mai estén. Nem éppen volt esemény mentes  . . . . . . . .

Nem is tudom hányadik pohár csúszott le mikor megjelent Elliot.
- Miért is sejtettem, hogy a jó öreg whisky társaságában talállak tesó. Érdekes estéd volt mi?
- Mit akarsz Elliot? Nincs most kedvem a hülyeségeidhez.
- Tudom nyugi. Volt elég érdekességben részed ma este. Inkább légy jó és tölts egyet nekem is - kérte majd leült velem szembe az egyik fotelba és csak bámult.
- Most nincs kedvem Elliot. Elég szar egy estém volt.
- Pff nem is csodálom öcsém. Rendesen kijutott ma neked. Bár kicsit irigyellek. Három nő is epekedik érted. Na jó én Elenát kihagynám - mondta Elliot az arcán egy fura fintorral. Erre csak bemutattam neki egyet.
- Amúgy bírtam a kis jeleneted Anaval tesó. A banya majd felrobbant amikor meglátta, hogy mit művelsz a lányával. Komolyan azt a fejet le kellett volna fényképezni. Ha a szemekkel ölni tudott volna?
- Igen, láttam. Egyébként semmit nem műveltem Anaval. Csak táncoltunk.
- Hát mi nem így láttuk. Öcsém, nem sok kellett, hogy a nyakát csókolgasd és utána tudjuk mi következett volna. És nemcsak te voltál beindulva rá. Jó ideig kába volt még miután átvettem, hogy mentsem a szitut.
- Azt köszi. Megmentettél egy újabb adag Elenától. Belőle is kijutott nekem ma.
- Gondolom. Lerí arról a nőről, hogy még mindig akar téged. Én csak szegény Anat sajnálom. Most szerintem még szemetebb lesz vele, mintha ő tehetne róla, hogy nem akarod már az anyját.
- Csak együtt fogunk dolgozni és ezt Elenának is fel kell fognia. Már akármit is tesz csak el akarom felejteni a múltunkat.
- Hát sok sikert hozzá tesó. De Anaval mi a terved?
- Mi lenne? Semmi. Munka kapcsolat. Ennyi.
- Ugyan már Christian. Te sem gondolod komolyan, hogy ezt bárki is elhiszi aki látott ma vele táncolni ugye? Tudod, hogy úgy szeretem őt mint Míát és nem akarom, hogy szenvedést okozz neki. Ő különleges lány tesó, ha nemtudod megadni neki amit megérdemel akkor ne okozz neki még több szenvedést. Te nem láttad őt milyen volt mielőtt elment az apjával. Imádott téged öregem, csak te sosem vetted észre. Vagy nem akartad. De ő többet érzett irántad noha szerintem sohasem vallotta volna be. Ezért is fájt még jobban neki, hogy akkor eltávolodtál tőle.
- Így volt a legjobb. Főleg Elena miatt. Jobb volt akkor, hogy az apjával ment. Már akkor sem értettem az okát Elena miért volt mindig hideg és érzéketlen a saját lányával, de láttad te is milyen volt most is. Ahogy mondtad, mintha Ana lenne a hibás azért is mert már nem akarom őt. Mintha gyűlölné a saját lányát és rá vetíti ki minden baját. Örülök, hogy Ana már nem az a kislány, hanem egy erős nő lett. És remélem nem hagyja magát az anyjával szemben.  Te is tudod, hogy fontos volt nekem Ana és igen egy szemétláda vagyok amiért ezt tettem az anyjával. És ennyi idő után újra mellette lenni? Tudod milyen érzés? Valaki nagyon utálhat engem odafönt, hogy ezt teszi velem.
- Mire gondolsz?
- Már nem érdekel Elana. Csak el akarom felejteni ami történt. És Anastasia? Te is láttad ma Elliot. Még gyönyörűbb lett. Nincs olyan pasi aki ne akarná magának őt.
- Ó szóval arra gondolsz, hogy te is magadnak akarod?
A hallgatásomat Elliot igennek vette.
- Akkor mi a fenéért vártál eddig? Már akkor bele sem kellett volna kezdj ebbe az egészbe a banyával.
- Azt hiszed nemtudom? De akkor újdonságnak, újnak tűnt. És abban a korban is voltam. Tudod mi történt velem gyerek koromban és csak vissza akartam vágni a világnak. Nem érdekeltek a következmények. Elcsábultam. Igaz már akkor is sejtettem, hogy Ananak több vagyok mint egy jó barát, de akkor még nem gondoltam úgy rá. Csak miután már késő volt. És most, hogy késő van.
- Hát nem irigyellek apám. Ő rendes lány, és a legjobbat érdemli. Ezzel nem azt mondom, hogy te nem vagy jó. Igaz fura dolgaid voltak eddig, de változol tesó. Ha te is akarod, és komolyan gondolod lehetsz te a legjobb neki. De ugye tudod, hogy előbb utóbb minden kerül és megfogja tudni?
- Ettől félek Elliot. És megijeszt ez a közös munka is. Lehet, hogy már meg is bántam, hogy ennyire akartam. Nemtudom milyen hatással lesz rám a közelsége. Azzal már most akadtak gondjaim. Szabályosan rettegek attól, hogy újra fontos legyen nekem ez a lány. Mert ha belebonyolódunk és rájön erre az egészre gyűlölni fog. És azt nemtudnám elviselni. A mai este után nem. . . . . . .


~Anastasia~


Christian Grey.
Ez csak is a te műved lehet, és amiket hallottam rólad csak neked áll módodban az ilyesmi - gondoltam magamban másnap délelőtt amikor beléptem az iroda épületbe.
Szinte alig akartam elhinni, hogy csupán egy nap telt el azóta, hogy itt jártam. Teljesen más látvány fogadott mint tegnap.
Van egy olyan érzésem erre ő ilyesmi válasszal felelne: Ennyi mindenre képes a hatalom és a pénz.
Hát ezt látva el is tudom hinni.
Az előcsarnok talán nem változott annyi, csupán még elegánsabb lett. Fehér márvány padló fogadott, a recepciós lány köszöntött. Mindenfelé friss illatos virágok és belépő kapu a liftnél. Meg is kaptam a vadiúj kártyámat amivel felmehettem az irodák emeletére.
Az épület többi részét a gyártási a további részlegek helyezkedtek el. Az irodák, köztük a miénk is legfelül voltak. Beszálltam a fényes üveg kalitkába ami felrepített majdnem szó szerint az irodába. Itt ért csak az igazi meglepetés.
Azért hihetetlen, hogy egy nap alatt képesek ilyen munkát végezni. Meg sem lepődtem, hogy Christian már bent volt. Azon azonban igen, hogy amint kiléptem a liftből már be is láthattam az irodájába. A fenébe. A sajátomba is. Amit tegnap még egy rendes fal választott el az övétől. Most pedig egy üvegfal.
Hazudnék ha azt mondanám nem kezdtem dühbe gurulni.
- Mi történt itt? - kérdeztem Lillyt aki csupán Christian felé bökött.
Beléptem az irodájába és rögtön meg is babonázott a látvány.
Christian Grey, akinek a lábai előtt hever Seattle. Szó szerint.
- Jó reggelt Anastasia - mosolygott rám, de én egy picit még mindig pipa voltam.
- Mi a fene történt itt?
- Csupán átalakítottak ezt azt. Nem tetszik? - nézett rám szinte ártatlan tekintettel.
NEM! Én a falamat akarom vissza ami elválaszt tőled! - kiáltottam magamban, de végül hangosan nem mondtam ki. Igyekeztem visszafogni magam.
- Az üveg elsötétíthető - mondta egy cinkos pillantással mintha tudna olvasni a gondolataimban. Azt is biztos látta akkor, hogy meg is könnyebbültem ettől a kijelentésétől.
- Jó,hogy beértél. Nemsokára minden készen áll, hogy elkezdhessük majd az új termékek gyártását. Már ami a gépeket illeti. És a termék tervek is készülnek. Holnap megnézhetjük az új gyár részleget. Később az ügyvédek jönnek, hogy aláírjuk a végleges papírokat a társulásról. Ma nem is nagyon lesz más dolgunk - ismertette a programot Christian, és láthattam, hogy munkában tényleg nem ismer pardont.
- Oké.  - tudtam ennyit kibökni.
Átmentem a saját részemre, de nem igen könnyítette meg a dolgom, hogy csupán egy átlátszó üvegfal választ el tőle. Egy beton falnak jobban örültem volna.
Közben ahogy néha felé pillantottam az asztalom mögül akaratlanul is eszembe jutott az a szó szerint őrült tegnap este. Szerencsére Kate időközben ebédidő körül beugrott, hogy elvigyen ebédelni.
Akkor persze mindenről kifaggatott. Nekem pedig rendesen megeredt a nyelvem. Már ami a Christianos részeket illeti.
- Komolyan nem értem. Abból amit elmondtál mintha akarna téged, és érezne valamit irántad,de ugyanakkor mintha lenne valami a háttérben valami durva amit eltitkol - világított rá a dolgokra Kate.
És nagyon is jól. Én is így gondoltam. Eszembe jutottak a pillanatok amikor annyira közel voltunk egymáshoz, az érzések amik ekkor elöntöttek. Ugyanakkor azok is amikor ismét olyan hideggé változott.
- Főleg amikor anyám kétszer is rajtakapott vele - mondtam ezt már Katenek hangosan.
- Ugyan. Semmin érdekesen nem kapott rajta vele. Sajnos - tette hozzá nevetve Kate. - De anyádat tényleg nem értem. Ne haragudj de még mindig nem a szívem csücske.
- Nekem mondod?
- Egyébként elmész ma Greyékhez vacsira?
- Persze. Megígértem Graceéknek.
- Oké, de a holnap estéd az enyém. Annyi mindenről kell még beszélnünk - mondta Kate, majd megcsörrent a mobilja amit kitett az asztalra.
Akaratlanul is ráláttam a kijelzőre.
- Elliot Grey? -  néztem rá kérdőn.
- Ehhez a holnapi hosszú este kell csajszi. És jó sok pia - tette hozzá és elérte, hogy a kíváncsiságtól alig várjam a holnap estét. - Egyébként akkor te is mesélsz majd. Kíváncsi leszek a ma estédre.
- Hát még én - válaszoltam, majd befejeztünk az ebédünket és visszasétáltunk az irodához ahol Kate a kocsiját hagyta.
- Később beszélünk kislány. Aztán jó légy - puszilt meg.
- Ezt inkább nekem kéne neked mondanom - válaszoltam neki, majd mindketten mentünk a dolgunkra.
- Miss Steele. Mr. Grey a kocsiban vár magára - jött felém egy férfi, akit eddig még nem láttam.
- Ő Taylor. Mr. Grey sofőrje és a biztonsági embere - mondta Lilly.
- Mit akar Christian? - kérdeztem hangosan.
- Szeretné a segítségét kérni valamiben - válaszolt Taylor és a lift felé kísért.

Remek. Nem sok választásom van.
Christian a menő kocsija hátsó ülésen várt rám. Amint beszálltam Taylor már indított is.
- Hová akarsz menni?
- Ne legyél dühös. Csak a segítségedre van szükségem. Te nő vagy.
- Micsoda megfigyelés Mr. Grey.
Christian erre csak egy szem forgatós pillantást vetett felém, majd előreszólt Taylornak hová is megyünk, mire kérdőn pillantottam rá.
- A húgom ma már itthon lesz, az esti vacsorán amire anyáék téged is meghívtak. Nagyon régen nem láttam Míát és szeretnék venni neki valamit.
- És miért pont ékszert?
- Had idézzem őt szó szerint: "Ha bármilyen alkalomra is valaki venni akar nekem valamit, akkor első útja a Tiffanyba vezessen" - mondta nevetve Christian.
- Aha. Így már értem. Ez rendes tőled.
Láttam rajta, ahogy elmondta a húga idézetet, hogy milyen szeretettel mondta. Legalább a családját szereti - mondta egy gonosz hang a fejemben.
És most már kíváncsi lettem Elliot és Christian szintén örökbe fogadott húgára. Biztos nagyszerű lány.
Amint megérkeztünk és beléptünk az üzletbe, rögtön minden női eladó körülrajongta Christian. Bár ezen meg sem kellett volna lepődjek. Azon meg pláne, hogy már a belépésekor a nevén szólították.
- Látom visszatérő vevő vagy - mondtam neki, majd a kirakatokat szemléltem. Egyenlőre nem válaszolt az iménti megjegyzésemre.
- A gyűrűket szeretnénk megnézni - mondta határozottan Christian majd felém pillantott.
Mellé léptem majd az eladó egy csomó csillogóbbnál csillogóbb és gyönyörűbb ékszert rakott elénk.
Christian mellé álltam aki mosolyogva nézett rám majd a gyűrűkre. Ebből tudtam, hogy nekem kéne valami szépet választanom. Az eladó otthagyott bennünket.
Christian elmondta a húga méretét ami véletlenül éppen megegyezett az enyémmel.
Nem mintha én ilyesmi gyémántos gyűrűket hordanék, persze van nekem is és gyönyörűek de én csak egyet hordok amit még apától kaptam. Engem annyira nem vakít el a sok csillogás. De ez vonatkozik a ruhákra és hasonlókra. Na nem mintha elítélnék bárkit aki ezekért van oda.
Christiannal mindketten egy egyszerű még gyönyörű gyűrűt szemeltünk ki. Mintha két aranyszálat fontak volna össze, ami apró gyémántokkal van kirakva. Az eladó épp akkor tért vissza hozzánk. 

Rámutattunk a kiválasztott darabra amit Christian kezébe is adott.
Christian rám nézett, és a következő pillanatban a kezemért nyúlt. Majd a gyűrű már az én ujjaimon virított. Nem is akármelyiken. Az eladónő aki eddig annyira próbálta magára felhívni Christian figyelmét már nem mosolygott annyira.
Ugyanis kicsit sem volt félreérthető a helyzet. Főleg Christian beszólása után.
- Csodásan áll hercegnőm - mosolygott fel rám a cinkos, ugyanakkor pokolian szexi mosolyával.
Erre a kijelentésre az eladónő is csak pislogott, és a környéken a többi eladó is érdeklődve fordult felénk.
Ez aztán remek. Csupa jót fognak gondolni. Christian Grey gyűrűt próbálgat egy nővel a Tiffanyban. De válaszként csak rámosolyogtam, de a pillantásomból tudhatta, hogy mit is gondolok valójában. Még szerencse, hogy egy fotós és paparazzi sincs a közelben.
Nem hiszem el, hogy ezt tette. De ahogy láttam rajta, ő nem nagyon zavartatta magát.
Óvatosan, miközben finoman végigsimított a kézfejemen lehúzta rólam a gyűrűt. Én közben átkoztam magam amiért már ez az apró érintés hatással volt rám. És a mocsok láthatta is.
- Ezt kérjük - adta vissza az ékszer a szinte tátott szájjal figyelő eladónak aki ezután szépen becsomagolta nekünk.
Ezután ért minket egy újabb meglepetés.
Egy férfi lépett oda hozzánk és szólította mg Christiant. Neki ekkor hervadt le a mosolya.
- Vártam pár percet, mert nem akartam hinni a szememnek, hogy te vagy az Christian. Nem is tudtam, hogy nősülni készülsz. - mondta a férfi rám majd a gyűrűkre pillantva.
Na ettől féltem. Ezt sosem dumáljuk ki. És a pasi látta az egészet. Nem is csoda, hogy ezt gondolja.
Christian mintha hirtelen köpni nyelni nemtudott volna. Ekkor villant a fejembe egy kis gonoszság. Ha ő így akkor én is - mosolyodtam el.
- Bár nem csodálom, a menyasszonyod gyönyörű teremtés - mosolygott rám egy idősebb férfi. Nem is tudom talán negyvenes lehetett így nem is mondanám öregnek, de valamivel idősebb mint mi. Noha még mindig jóképűnek nevezhető.
- Köszönjük - mosolyogtam a férfira, majd kicsit közelebb léptem Christianhoz és az oldalához simultam. Ő rám pillantott, de én csak rá is mosolyogtam. Ahogy magához szorított tudtam, hogy tudja mit művelek. De ne panaszkodjon ő kezdte.
- Andres bemutatom Miss Anastasia Steelet. Hercegnőm ő Andres Davila egy kedves barátom és üzlet társam.
- Nagyon örvendek hölgyem - csókolt kezet Andres.
- Én szintén.
- Ejnye Christian, nem is mondtad barátom, hogy nősülni készülsz. Egyáltalán azt sem, hogy komoly barátnőd van.
- Gyorsan történtek a dolgok - válaszoltam én Christian helyett.
- Nagyon szép pár vagytok. Gratulálok ehhez a csodás lányhoz Christian.
- Köszönöm - mondta Christian a karjaiban tartva engem magának háttal így sajnos nem láthattam az arcát. De éreztem, hogy az ideges szorítása enyhül a derekamon és már már gyengéd lesz mintha olyan természetes lenne.
- Valamikor összefuthatnánk. A bájos pároddal eljöhetnétek hozzánk vacsorára. Suzanne odáig lesz ha megtudja, hogy hamarosan megnősülsz.
- Remekül hangzik. Hívj majd fel és megbeszéljük.
- Persze. Én is épp neki keresek valamit. De nem tartalak fel titeket. Hívlak majd Christian. Örültem Anastasia.
- Én szintén - köszöntem el, majd Christian kézen fogott és a kijárat felé mentünk.
Egy hatalmas sóhaj szakadt fel a mellkasomból amikor kiléptünk a friss levegőre.
- Ezt nem hiszem el. Most mindenki azt hiszi, hogy . . . .  Ó egek.
Christianba nemtudom mi ütött de csak nevetett.
- Ez nem vicces. Most azt hiszik a menyasszonyod vagyok.
Ahogy ezt kimondtam Christian még mindig mosolygott, de már komolyabb is lett az arc kifejezése.
- És ez olyan rosszul hangzik? - kérdezte amitől most én nemtudtam megszólalni.
De szerencsére ekkor jelent meg Taylor a kocsival és megmentette a helyzetet. Ugyanakkor Christian adott gondolkodni valót.
Addig is viszont amíg itt volt mellettem nem akartam erre, ezen gondolkozni. Sőt egyáltalán nem akartam. Akaratlanul mégis magam előtt láttam magunkat mint egy párt.
Elég! Gyorsan hessegesd el ezeket a képeket - róttam meg magam.
- Hazavisszük Anastasiat Taylor - mondta Christian Taylornak, de nekem még mindig ezerrel pörögtek a gondolataim és igen hallgatag voltam hazafelé.
Mikor kiszálltam is a kocsiból csak egy sziára és egy viszlátra futotta Taylornak. De mikor egyszer kétszer megengedtem egy lopott pillantást Christian felé ő is eléggé el volt merengve. Szinte biztos voltam benne,hogy ezen a jeleneten a Tiffanyban.
Egek. Most azt hiszik a barátnője vagyok, akinek gyűrűt vett. Az eladók még oké, de a barátja is. Ráadásul meghívott minket vacsorára. Na ebből, hogy dumáljuk ki magunkat Grey? - töprengtem magamban a szobámba menet.
Szerencsére anyámba nem futottam bele, így a délután további részét egy kis pihenéssel töltöttem. Próbáltam nem is gondolni a tegnap és estére és a mai napra. Épp, hogy hazajöttem és már zajlik is az élet. És vesztemre Christian miatt.
Így gyorsan elszaladt a délután további része. Lassan a nap helyét átvette a hold és a csillagok ami azt jelentette lassan ideje készülődnöm. Vettem egy forró zuhanyt, utána felvettem egy elegánsabb de ugyanakkor szolidabb ruhát.
Egy kis smink, a hajam leengedve hagytam és már indulásra készen is voltam.
Ahogy viszont lementem a lépcsőn elmentem anyám szobája mellett aminek az ajtaja résnyire nyitva volt. Hangok ütötték meg a fülemet.
Nem vagyok az  hallgaztózós típus, de nemtudom miért mégsem tudtam megállni. Hamar megállapítottam, hogy valakivel telefonon beszélt.
- Nem örülök neki. El voltam nélküle. Jobb lett volna ha az apjával marad. - mondta valakinek anyám és rögtön tudtam kiről beszél. A szívem a torkomban dobogott. Tudtam, hogy most kellene elmennem mielőtt olyat hallok amit nem akarok, de mégsem bírtam mozdulni.
- Tudod, hogy az apja kényszerítette rám. Én soha nem akartam Anastasiat. Sose voltam anyának való. Mindig is idegesített. Örültem, hogy akkor az apjával ment, és én élhettem az életem - mondta anyám, nekem pedig már hullottak a könnyeim és úgy éreztem a szívem darabokra tört.
Eddig is tudtam, hogy nem szeret engem, de ezt a saját anyám szájából hallani? Hogy soha nem akart engem?
Hirtelen semmi mást nem akartam csak eltűnni innen. A föld színéről is.
Csak rohantam ki a házból már amennyire a könnyeimtől láttam. Kikaptam a sofőr kezéből a kulcsokat és indítottam.
A Grey birtok felé vettem az irányt. Mindeközben már levegőt is alig kaptam, fojtogatott a sírás miközben egy folytában anyám szavai csengtek a fülemben.
Nem is tudom meddig jutottam,de talán már nem volt sok a házukig, de úgy éreztem nem bírom tovább.
Leállítottam a kocsit valahol az út szélén és csak sírtam. Nem is tudom mennyi idő telhetett el, de gondolkodni is képtelen voltam. Teljesen összeomlottam, és semmi mást nem akartam csak eltűnni a föld felszínéről, vagy akármi mást csak ne érezni ezt a fájdalmat amit anyám szavai okoztak.
Annyira elvakított a fájdalom, hogy nem is tudom mennyi idővel később már csak arra lettem figyelmes, vagyis homályosan érzékeltem, hogy valaki a nevemen szólít majd valaki a karjába vesz és egy másik kocsiba tesz át.
- Hercegnőm mi történet? Ana, kicsim mondj valamit - ismertem fel Christian hangját a fájdalom ködén át, de válaszolni nemtudtam.
Egy dolognak tudtam most csupán örülni. Hogy Christian van itt velem. Egyetlen dolog tudott megnyugtatni most. Már ha ez lehetséges. A közelsége. Hogy a karjaiban tartott.
Nemsokkal később érzékeltem, hogy ismét a karjaiba vesz és annyit láttam, hogy megérkeztünk a szülei házához.
- Istenem fiam, mi történt? Ana kicsim mi a baj? - hallottam valahonnan Grace aggódó hangját, de engem elnyelt a sötétség . . . . . .




 Ennyi lett volna. Először is köszönöm a komikat az első fejezethez és a pipákat is <3 .Nagyon örülök, hogy tetszik nektek a történet :) Remélem ez sem lett olyan rossz. Köszönöm Nektek még egyszer és ehhez jó olvasást :)