3. -Forró percek
~Anastasia~
Nemtudom mennyi idővel később tértem magamhoz. Sőt hirtelen
fogalmam sem volt hol vagyok. Akkor kezdett derengeni valami amikor
Grace bejött hozzám a szobába. Mielőtt azonban még belépett volna
valakinek beszélt a háta mögött.
- Nyugodj meg fiam, had pihenjen. Inkább keresd meg apádat - mondta
Grace és egy pillanatra hallottam az ellenkezni akaró Christian hangját
majd hallgatott az anyjára.
Az anyjára aki szereti őt.
Erre a gondolatra ismét kezdett elönteni a fájdalom, és könnyek
gyűltek a szemembe.
- Végre felébredtél kicsim. Magadhoz térnél egy kis időre, de
adtam egy nyugtatót, hogy tudj pihenni és talán eltudd majd mondani
mi történt - ült le mellém az ágy szélére Grace.
Nemtudtam képes lennék e elmondani ezt de megpróbáltam. Már csak
azért is mert megérdemlik, hogy tudják miért borultam így ki.Főleg,
hogy ő estéjüket is tönkre tettem.
Hatalmas erőfeszítésekbe került azokat a mondatokat újra elmondani,
de a végére már csak dühöt éreztem. És ugyanezt láttam Grac
tekintetében is. A családjaink mindig is jó barátok voltak, de azt
mégis tudom, hogyha arra kerülne sor Graceék mellettem állnának
anyámmal szemben. Már csak azért is mert tudják mindig is, hogy
bánt velem.
Amint a végére értem Graceszen volt a sor,hogy kiboruljon. Ekkor
hallottunk meg az ajtó mögül egy hatalmas csörömpölést és egy
morgás szerű hangot. Majd Carrick hangját aki Christiant csitítgatta.
Kikeltem az ágyból és Graceszel együtt kimentünk megnézni mi történt.
- Nyugodj meg fiam. Nem ér annyit az a nő.
- Képtelen vagyok. Hogy lehet valaki ilyen szemét? Komolyan el se
hiszem, hogy én . . . . . Ezt megbánja. Hogy így viselkedett
vele.
Még sose láttam Christiant ilyennek. Szabályosan fortyogott a dühtől.
És rögtön tudtam, hogy ez anyámnak szól. Hihetetlenül jól esett
mégis amit hallottam, hogy engem akar megvédeni.
Ekkor léptem oda hozzá.
- Mit keresel itt? Nem kellett volna felkelned - mondta majd odalépett
mellém, és mintha az iménti Christian eltűnt volna és egy aggódó,
gyengéd Christian vette volna át a helyét.
- Jól vagyok. Kérlek. Felesleges. Nem akarom, hogy veszekedj vele.
Semmi olyat nem mondott amit ne tudtam volna eddig. Csak pokoli volt
hallani, hogy a saját anyám nem akart engem.
Láttam, hogy erre a kijelentésre ismét eltorzult Christian gyönyörű
arca és a szemei csak úgy szikráztak.
- Ne menj el. Kérlek - kértem tőle, mert tudtam vagyis reméltem,
hogy én tudok hatni rá. Anyám még annyit sem érdemelt, hogy bárki
más idegeskedjen miatt. - Ez amúgy sem a te gondod.
- Azt hiszed nem tenném meg érted Anastasia? Többre is képes lennék,
nemcsak anyádat helyre tenni - mondta és közben a szavai örömmel
és félelemmel is töltöttek el.
- Csak el akarom felejteni. Christian kérlek - néztem rá és ismét
közel álltam a síráshoz.
Láthatta rajtam, mert hirtelen egyik pillanatról a másikra a karjaiban
találtam magam.
Néhány végtelennek tűnő másodpercig elfelejtettem minden szörnyűséget
és csak kiélveztem az ölelését. Éreztem férfias, mámorító
illatát ahogy a karjaiban tartott és hirtelen csupán egy dolgot
kívántam. Bár csak örökké itt maradhatnék. A karjaiban biztonságban
éreztem magam.
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy hol is vagyunk. És, hogy a szülei
az arcukon igencsak furcsa kifejezéssel bámulnak minket. Carrick magához
ölelte a feleségét és mindkettőjük arcán valamiféle furcsa
mosoly volt látható.
Ez is megrémisztett, így inkább kibontakoztam Christian karjaiból
de előtte elsuttogtam neki egy köszönömöt.
Nem is tudja mennyire jól esett a közelsége. Hirtelen úgy éreztem
magam mint régen. Hogy fontos vagyok neki és számíthatok rá. Jó
érzés volt.
De ahogy elengedett ismét kezdett úrrá lenni rajtam a fájdalom.
Furcsa, de a karjaiban mintha nem éreztem volna. Talán mert nemtudtam
másra gondolni csak az érzésre milyen ismét mellette lenni.
Na de elég Ana. Ne gondolj hülyeségekre.
Ekkor jött oda hozzánk az egyik szobalány és Carrick felé fordult.
- Uram, Mrs. Lincoln óhajtana beszélni valamelyikükkel. A lányát
keresi. - ahogy ezt kimondta tényleg kezdtem ismét rosszul lenni.
- Majd én elintézem - mondta határozottan Christian, és tudtunk
mind, hogy ezúttal nem állíthatjuk meg.
- Menjünk le a nappaliba. Megvacsorázunk és megbeszéljük
mi legyen. Nem akarom, hogy visszamenj abba a házba kicsim - javasolta
kedvesen Grace és csak egyet érteni tudtam vele. Én se lennék rá
képes.
Leültünk az ebédlőbe a vacsorához, bár nem igen volt étvágyam.
Főleg miután Christian csatlakozott hozzánk. Mind tudni akartuk mi
történt.
- Beszéltem Noraval is nálatok megkértem, hogy csomagolja össze
a dolgaid és még ma este átküldöm értük Taylort. Anya Anastasia
ugye . . . .
- Persze fiam. Mi is épp ezt akartuk javasolni apáddal. Ana, kicsim
szeretnénk ha ideköltöznél hozzánk. Nem lenne jó ha továbbra
is anyáddal laknál. Nem értem, hogy volt Elena erre képes, de ezek
után nem szívesen látjuk őt itt. Mindig is olyan voltál nekünk
mint a lányunk kicsim - fogta meg a kezem Grace és nagyon hálás
voltam a szavaiért.
- Tudom. És el se hiszitek mennyit jelent ez nekem. Hogy számíthatok
rátok.
- Bármikor Ana - tette hozzá Carrick.
- De nem akarok a nyakatokra mászni. Elmegyek egy szállodába amíg
nem találok egy lakást. Képtelen lennék oda visszamenni.
- Ugyan már. Ne beszélj bolondságokat. Tudod, hogy itt otthon vagy.
És hatalmas ez a ház. Örülnénk ha itt maradnál. Akármeddig. Akár
örökre is.
- És hozzám is jöhetsz - szólalt meg Christian, és még szerencse,
hogy már letettem a poharam különben tuti, hogy kiköptem volna
a vizet. De nemcsak én voltam így ezzel. A szülei is tágra nyílt
szemekkel néztek rá.
Hirtelen érdekesnél érdekesebb képek villantak fel előttem. Egek.
Nem. Kizárt. Nem költözhetek Christian Greyhez. Már most tudtam,
hogy abból semmi jó nem sülne ki.
- Az se rossz ötlet fiam. Még a céghez is közelebb lennétek.
De neked kell döntened Ana - mondta Carrick.
- Köszönöm Christian. És nektek is - fordultam a szülei felé
- de tényleg csak addig maradok amíg nem találok lakást. Nálatok
- mondtam Graceéknek.
- Nem akarlak zavarni Christian. A barátnőd se díjazná. De köszönöm.
- Neki semmi köze ehhez. De te tudod. Ha gondolod segíthetek lakást
keresni. Úgy tudom az Escalaban is van pont egy kiadó lakás. Az enyém
alatt.
Anyám. Igaz ez még mindig jobb mint nála lakni. De egy fokkal csak.
Így is túlságosan közel lennék hozzá. De talán annyira gáz mégsem
lenne.
- Nem hangzik rosszul - próbáltam egy mosoly félét kierőltetni
magamból.
- Ha szeretnéd elintézem és holnap munka után megnézzük. Teljesen
kész, csak bútorok kellenek.
- Oké.
Ezután Christian elküldte Taylort a dolgaimért, de továbbra sem
mertem rákérdezni mit beszélt anyámmal.
De egy kicsit el is akartam felejteni ezt. Noha nem igen sikerült,
mert még mindig a fülemben csengtek a szavai. Szerencsére Mía megmentette
az estét miután ő is csatlakozott a vacsorához.
Nagyon szép, kedves lány. És Christian és Elliot imádják őt.
Időközben Elliot is megjött. Christiannal váltott pár szót utána
jöttek vissza hozzánk. Rögtön tudtam, hogy erről az egészről
beszélnek.
- Minden rosszban van valami jó kislány. Legalább ideköltözöl
hozzánk - puszilt meg Elliot.
- Ennek én is örülök. Végre egy nővel több a családban - mondta
mosolyogva Mía.
- Valamikor elmehetnénk vásárolni és beszélgethetnénk. Mi még
annyira nem ismerjük egymást - javasolta és örömmel mentem bele.
- Jól jönne egy amolyan nővér féle a két lökött bátyám mellé
- mondta Mía nevetne és máris kedveltem őt. A fiúk is jót nevettek
rajta.
El sem tudom mondani mennyire hálás voltam nekik, hogy ezt a borzalmasnak
indult estét is fantasztikussá tudták tenni.
Nemsokkal később Taylor megjött a dolgaimmal. A táskámat is elhozta
mivel az este anélkül rohantam el otthonról. Meg sem lepődtem a
milliónyi nem fogadott hívástól amit anyámtól kaptam.
Christian pont akkor lépett mellém így jól látta. Rögtön ki
is vette a kezemből.
- Ne foglalkozz vele. Gyere, felviszem a dolgaid.
- Mía szobája mellé vidd fiam. Már szóltam, hogy készítsék
elő.
- Köszönöm - öleltem meg Gracet, majd követtem Christiant az
ismerős házban ahol gyermekkoromban annyi időt töltöttem.
Hihetetlen, de tegnap még nem is gondoltam volna, hogy itt fogok
kikötni.
Christiannal felmentünk a szobába. Az ágy mellé lerakta a cuccaimat
amiket otthon pakoltak össze nekem.
- Van még néhány dolog, Taylor holnap azokat is elhozza - mondta
Christian, de nem igazán tudtam figyelni rá. A bánat ismét kezdett
felülkerekedni rajtam. Az ablakhoz sétáltam és a csodásan megvilágított
kertre néztem le.
Elmerengtem és eszembe jutott a sok szép elmék ami ide köt. Ezért
is nem vehettem észre, hogy Christian ismét milyen közel kerül hozzám.
Szinte a teste teljesen hozzám simult ahogy a hátam mögött áll
és a vállam felett ő is kifelé nézett.
A leheletét a nyakamnál éreztem. Tudtam, hogy ez így nem lesz
jó. De ma este már másodjára blokkoltam le a közelségétől. Főleg
mikor férfias ujjai végigsimítottak a karomon, majd az ujjait az
enyémbe fűzve megszorította a kezem.
Képtelen voltam bármit is kinyögni, csak lenéztem az összekulcsolt
ujjaimra.
Annyi minden történt ma este és biztos csak ezért ilyen kedves
most. De egy kicsit legalább olyan lehetett mint régen. És ki akartam
élvezni ezt. Ezúttal rajta volt a sor, hogy meglepődjön mikor a
hátammal a mellkasának dőltem.
Egy pillanatra éreztem, hogy benne akad a levegő majd a szabad keze
a derekamra csúszott és a testemet az ő kemény és forró testéhez
szorította. Ez volt az a pillanat amikor tudtam, hogy már nem úgy
ölel mint régen. Nem úgy mint egy barátot. Hanem mint egy nőt.
- Hupsz . . . bocsánat - toppant be ekkor a szobába valaki és kellett
pár pillanat mire fel fogtam, hogy Mía nyitott ránk.
Rögtön mintha valami rossz fát tettünk volna a tűzre elszakadtunk
egymástól.
- Lejöttök a teraszra? A desszert és a koktélok még hátra vannak.
Semmi kifogás - mondta nekem Mía aranyosan mikor látta, hogy ellenkezni
akarok - ma nem szomorkodunk - mosolygott rám és Christiannal csendben
követtük őt.
Leültünk hát a kerti teraszon és beszélgetni kezdtünk.
- Christian, nem is mesélted fiam, hogy nősülni készülsz - mondta
hirtelen Carrick, mire nekem a torkomon akadt a falat.
Mindannyian kérdőn néztek Carrickre, de mi rögtön tudtuk mire
gondol.
Utána Christian és én csak összenéztünk és elnevettük magunkat.
- Mi van? Miről maradtam én le Chris? - kérdezgette Mía.
- Gondolom Andressel beszéltél - fordult az apja felé Christian.
- Igen. Felhívott ma, és akkor említette, hogy a menyasszonyoddal
gyűrűt vettetek a Tiffanyban.
Na ez volt az a pillanat amikor már Elliot, és mindenki elkerekedett
szemekkel nézett Christianra.
Nem bírtam tovább és elmeséltem mi történ délután. Ő pedig
odaadta az ajándékot amit végül is a húgának vettünk.
- Egyébként a gondolat nem is rossz, hogy ti . . . . szép pár
lennétek - szólt Mía miközben a gyűrűt próbálgatta, mi pedig
Christiannal azt se tudtunk merre nézzünk.
A többiek csak magukban mosolyogtak. Christian rögtön terelni próbálta
a témát. Nem igen sikerült neki.
- Andres említette, hogy a héten valamikor náluk vacsoráztok a
menyasszonyoddal.
- A héten? Említette, de reméltem, hogy elfelejteni.
- Hát nem így lett. Ebből, hogy másztok ki?
- Sehogy. Elmegyünk. Egy estét csak kibírsz mellettem - pillantott
rám Christian és a komolyság mellett egy kis cinkosság is megcsillant
a szemében az ördögi mosolya mellett amit próbált elrejteni.
- Persze drágám - válaszoltam a legszebb mosolyommal miközben
végigsimítottam a karján.
- Megy ez nektek fiatalok - kacsintott ránk Elliot majd mindannyian
nevetésben törtünk ki.
Ahhoz képest miként indult egy szuper estét töltöttünk együtt.
Elég későre járt és le is fárasztott a mai nap. Christian
is indulni készült.
Elköszönt a szüleitől és a testvéreitől, majd mintha galád
módon kitervelték volna magamra hagytak vele. Felálltam és a lépcsőhöz
sétáltam és felnéztem a csillagokra.
- Nincs kedved pihenni holnap? El leszünk bent nélküled.
- Nincs rá szükség. A munka legalább lefoglal. És a húgoddal
is megbeszéltünk egy vásárlást az leköt majd.
- Hát ha Míáról van szó az biztos. Te tudod. Ha végeztek akkor
ha gondolod este megmutatom a lakást.
- Persze. És köszönöm Christian - fordultam felé, és sajnos
megint közelebb volt hozzám mint képzeltem. A tekintete egyszerre
sugárzott gyengédséget ugyanakkor kemény is maradt. Mintha egy folytában
próbálná elrejteni az emberek elől, hogy tud ő kedves, szerető
ember is lenni. Szerencsére nem mindig sikerül neki. És valahogy
jobban kedvelem ezt a Christiant aki ma is volt. Akinek úgy tűnt fontos
vagyok neki és törődik velem.
- Menj pihenj le te is hercegnőm - mondta felvillantva azt a dögös
szexi mosolyát amivel a nőket veszi le a lábáról miközben még
közelebb jött.
Néhány röpke pillanatra ismét a gyengéd Christian állt előttem.
Ujjai végigsimítottak az arcomon és felé fordították az arcomat,
mert inkább nem akartam ránézni. De most kénytelen voltam. És be
is következett amitől féltem.
Gyönyörű tekintete teljesen magába szippantott és ismét olyan
érzések kezdtek úrrá lenni rajtam amiknek távolról sem szabadott
volna. A szívem mintha ki akart volna ugrani a mellkasomból. Ő pedig
mint mindig most a maga dögös és erős valójában állt előttem.
És mint aki tudja, hogy igenis milyen hatással van egy egy nőre.
Éppen most rám.
Mégis mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Képtelen voltam
elszakadni tőle. Az érintése is pokolian jól esett. És ma már
nem először élvezhettem.
Akkor akadt mégis bennem a levegő mikor ujjai simogatásának helyét
az ajkai vették át. Egy puszit adott az arcomra. Ami talán hosszabbra
is sikerült. Közben pedig ha eddig nem lett volna elég, még mámorító
férfias illata is elvarázsolt. Mint régen. A Christian illat. Csak
már egy igazi férfiként állt előttem.
- Jó éjt hercegnőm - súgta utána majd csak úgy elsétált.
Nekem pedig még utána is percekbe telt mire képes voltam józanul
gondolkodni. Pedig ez nem én vagyok. Erős vagyok, és ellen tudok
állni egy ilyen pasinak. Vagyis kéne - mondtam magamnak, mikor visszasétáltam
a házba és az új szobám felé mentem.
Meglepetésemre Mía a szobámban várt.
- Álmos vagy már? Beszélgethetnénk - mondta mosolyogva és a kezében
lévő fagyis doboz felé intett.
- Most már tudod mi a gyengém - mutattam az édesség felé majd
kértem pár percet, hogy gyorsan lezuhanyozzak és valami pizsama félét
vegyek fel.
Utána bevettük az ágyam és fagyit majszolva beszélgettünk. Közben
pedig akaratlanul is úgy gondoltam Míára mint egy húgicára akit
sose kaptam meg. Egy barátnőre. És örültem, hogy már most ilyen
jól kijövünk.
Annak azonban nem örültem már ennyire mikor a gyűrűjére terelődött
a téma.
- Azért megnéztelek volna titeket, hogy alakítjátok a szerelmeseket.
Christiant valahogy nemtudom így elképzelni. Sajnos. De remélem megváltozik
a helyzet. Sőt máris változott - nézett rám sokat mondóan, de
úgy tettem mint aki nem érti mire gondol. Pechemre Mía felvilágosított.
- Ugyan, ne mond, hogy nem láttad, hogy nézett rád a bátyám?
De oké. Csak idő kérdése. Elliot mesélte, hogy jóban voltatok
régen, és hogy te . . . .
- Juttasd eszembe holnap, hogy nyírjam ki Elliotot.
- De miért Ana? Ha régen fontos volt neked . . . . . és hogy mondtam
szép pár lennétek. Bár tudom, hogy Christiannak vannak furcsa dolgai,
sose volt még komolyabb barátnője, és a szerelem fogalmát szerintem
távolról sem ismeri, de ez változhat. Csak meg kell találja a megfelelő
nőt.
- És pont én lennék az.
- Szerintem simán. Anyuék is nagyon szeretnek téged, a család
tagja vagy, és Christiannak is fontos vagy. Nem rossz ő, csak tudni
kell bánni vele. Nagyon is szeret irányítani, de néha őt is kell.
És együtt is dolgoztok, ki tudja? Láttalak ma titeket mikor rátok
nyitottam - kacsintott rám.
- Nem csináltunk semmi.
- Még nem. De a kertben is, a bolond meg is csókolhatott volna.
- Te kis kukkoló - mondtam neki, de haragudni nemtudtam rá. Rá
nem lehet jól mondták a testvérei. Mía már csak ilyen.
- Oké, inkább hagyjuk ezt és felejtsük el. Holnap elmegyünk vásárolni?
- Ügyesen terelsz. Már ebben a szempontban is jól összeilletek
Christiannal. De oké, persze. Szuper lenne.
- Ha végzel bemegyek elég
és elmehetünk - mosolygott rám Mía.
- Akkor ezt megbeszéltük - mondtam, és még jó ideig beszélgettünk
de szerencsére a pasik témát - különösen egy pasit - hanyagoltunk
szerencsére.
Jócskán hajnalra járt már az idő amikor lefeküdtünk, reggel
pedig igencsak nehéz volt magamhoz térni. Egy gyors reggeli és mentem
is dolgozni.
Előtte azonban vetettem még egy pillantást a mobilomra, és hála
az égnek egyetlen hívás se volt azóta anyámtól, hogy Christian
beszélt vele. Egy jó darabig nem igen vágyom még a látványára
se. Nem hogy beszéljek vele. Inkább a munkára koncentrálok.
Ő már ismét az irodában volt amikorra beértem. Legalábbis a
titkárnője Andrea szerint. Az irodájának üvegje el volt sötétítve.
Na nem mintha annyira érdekelt volna a miértje. Mégis rákérdeztem.
- Van valaki Mr. Greynél? - fordultam Andreahoz.
- Igen Miss Steele. Lilian kisasszony jött hozzá. Csodálkoztam
is, mert ilyen korán nem szokott jönni. És jó ideje itt van már.
- Köszönöm Andrea.
Miközben az irodám felé mentem és leültem a helyemre, akaratlanul
is mindig a másik iroda felé pillantottam és most örültem volna
ha átlátok oda. Mi a fenét csinálhat azzal a nővel?
Na elég Ana. Mit érdekel ez téged? -kérdeztem magam és inkább
próbáltam a munkára koncentrálni.
Lementem a lenti szintekre és megnéztem, hogy állnak a dolgok az
új gépekkel. És az új termékeket illetően is beszéltem az illetékesekkel.
Dolgoznak egy új kozmetikai termékeken, és ha minden jól megy egy
két héten belül el is kezdhetjük a gyártásukat.
Éppen akkor értem vissza az irodába amikor Lilian éppen Christiannal
jött ki az irodájából. Christian be is mutatott neki. Szerencsére
az este ehhez nem volt szerencsém, de most nem úsztam meg.
Kissé bunkónak tűnhettem, de semmi kedvem nem volt pont ezzel a
nővel jópofizni. És messziről lerítt róla miben is volt része
az imént. Nem is nagyon akarta titkolni. Mintha mindenkivel tudatná,
hogy mit csináltak az imént, és hogy neki joga van ehhez a férfihoz.
Már a gondolattól rosszul voltam. Mégis vetettem egy futó pillantást
Christianra, akinek csupán a haján látszott, hogy igencsak összekócolták
nemrég. Elég. Ne gondolj erre. Azt csinál amit akar. Mégis idegesített,
hogy itt csinálja. Van pofája idehozni a nőjeit az irodába.
Sosem voltam ilyen, de ezúttal nemtudom mi ütött belém és kicsúszott
a számon. Andrea, Lilian és Christian is csak néztek.
- Tudok ajánlani egy jó kis motelt a közelben. Hálás lennék
ha nem az irodát használnád erre a célra - mondtam ezt nem kis éllel
a hangomban Mr. Greynek.
Christian erre csak egy szikrázó pillantást vetett felém. És
még neki áll feljebb. Hát ez már több a soknál.
Lilian is mintha csak tátogni akart volna valamit, de szegénynek
most beszóltam. Hát van ilyen. És egek mennyire jól esett.
Éppen vissza akartam menni az irodába amikor egy futár lépett
ki a liftből. Egy hatalmas és gyönyörű virág kosár volt a kezében.
- Miss Anastasia Steelenek hoztam - lepett meg a futár és tett kíváncsivá.
Andrea aláírta a papírt, majd a pulton felém tolta a virágot.
- Ez gyönyörű Ana. - lépett mellénk Lilly az asszisztensem.
Míg én megnéztem a hozzá tartozó kártyát Christian kijjebb tessékelte
Liliant. Majd visszajött Andreahoz, hogy egyeztessék a mai találkozóit.
Közben pedig láttam, hogy a fél szemét rajtam tartja.
- Anthony Sanders - mondtam ki direkt hangosan kitől is jött.
- A régi hódolód? Találkoztatok mióta visszajöttél? - kérdezte
Lilly, aki az asszisztensemen kívül a bizalmasom is volt. Na nem olyan
jó barátnő mint Kate, de megbízom benne és sok mindent megbeszélünk.
- Igen ő. De nem is láttam mióta a múltkor Londonban járt.
- Ezek szerint ő tudja, hogy hazajöttél. Nagyon helyes fickó.
- Igen az. Felhívnád nekem? Illene megköszönnöm ezt a gyönyörű
csokrot.
- Persze. Menj csak máris bekapcsolom hozzád - mondta Lilly és
magammal vittem a csokrot is.
Éppen csuktam volna be az ajtót amikor Christian utánam jött és
mint egy felbőszült bika csukta be az ajtót.
Kérdőn pillantottam rá.
- Azt ne mond nekem,hogy azzal a szemét alakkal találkozgatsz? Mióta
vagytok ti ilyen jóban? - kérdezte Christian. Mintha joga lenne itt
nekem jelenetet rendezni.
Persze részben értettem az okát. Anthony és Christian már régen
is utálták egymást. A két népszerű srác voltak, akiket mindig
versenyeztek, hogy ki a jobb. Már annak idején is barátkoztunk
Anthonyval, és volt amikor nyomult is rám de sosem volt köztünk
semmi. És nem olyan régen munka ügyben járt Londonban és véletlenül
botlottunk egymásba. Még ott volt találkoztunk párszor és meg kell
hagyni még szexibb férfi, és kicsit rámenős is. Neki sem igen tudnak
nemet mondani a nők. Jól éreztem magam vele.
- Mit érdekel az téged? Londonban futottunk össze párszor. Egyébként
is semmi közöd hozzá? Inkább arról gondoskodj, hogy a nődet többször
ne lássam itt. Még szerencse, hogy nem reggeliztem reggel - tettem
hozzá és a kis pulthoz léptem,hogy csináljak magamnak egy kávét.
- Nocsak csak nem vagy féltékeny hercegnőm? - lépett ez a mocsok
szorosan mögém, hogy szinte a fülembe suttoghasson.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled - vágtam vissza és próbáltam
nem reagálni a közelségére.
- Szeretnél a helyében lenni Anastasia? Ha veled művelném azt
amit vele? - kérdezte miközben a teste már szorosan az enyémhez
simult hátulról és a kezeit a derekamra téve szorított magához.
Na nálam az a bizonyos cérna ekkor szakadt el. Persze rám mint
egy idióta néhány röpke pillanatig hatott a közelsége. De szerencsére
fel is fogtam mit mondott és azonnal ellöktem magamtól.
- Én nem leszek a játékszered Grey, akit miután használsz elhajítasz.
Többet nem. És most dolgom van ha megbocsátasz - mondtam neki mire
ő egy percig lefagyva bámult rám majd felfoghatta amit a fejéhez
vágtam és visszavágtatott az irodájába.
Most rajtam volt a sor, hogy elsötétítsem az üveget. Kellett pár
perc, hogy lenyugodjak azok után amit mondott.
Persze. De miért is csodálkozok ezen? Nem is tudom, hogy gondolhatja
MÍa vagy akár Graceék, hogy akár Christian meg én . . . . . . Nem
ismerik elég jót őt. Neki csak egy kis időre játéknak, szexre kellenek
a nők. Komoly kapcsolat? Nem is hallott még erről a kifejezésről.
És közel sem az a férfi aki hozzám való. Hiába is reménykednek,
hogy valaha is lehet köztünk valami. Christian annak a lehetőségét
már nagyon régen elszalasztotta. És engem se kellene érdekeljen.
De mégis mi a fene van velem? Néha teljesen megbabonáz ez a férfi,
és képtelen egy nő normálisan gondolkozni a közelében. Viszont
ez már tényleg sok volt. Hogy gondolhatja, hogy képes lennék úgy
vele lenni mint ez a Lilian is? Persze neki ez csak játék. De ezek
szerint még mindig nem ismer elég jól, hogy tudja mi az amire én
vágyom . . . . . . . . .
~Christian~
Valamikor ebéd körül Elliot ugrott be hozzám.
- Mi az? A
kis Ana nem is akar látni téged? - kérdezte az elsötétített üvegre
pillantva. És én marha elmondtam neki mi történt reggel.
- Jó nagy
hülye vagy tényleg. Tudhatnád már hogy ő nem a nőcskéjeid egyike
akiket csak szexre használsz.
- Tudom. Nem
is értem mi a franc ütött belém. Teljesen begőzöltem, hogy az
a szemétláda virágot küldött neki, és hogy találkozgattak Londonban.
- Hát ez
gáz apám. De miért is zavar ez téged? Hiszen előtte dugtad meg
az irodádban Liliant. Komolyan nem értelek.
- Igen. Az
hülye ötlet volt.
- Az nem kifejezés
Christian. Nem is értem miért vagy így kiakadva akkor, hogy Anthony
csapja neki a szelet. Lehet, hogy a srác megváltozott, és nem olyan
nőcsábász már mint te vagy.
- Kinek a
pártján is állsz te? - kérdeztem tőle miközben a whiskymet kortyolgattam.
- Most mi
van? Ez az igazság, na jó talán mégsem annyira vagy gáz mint ahogy
róla hallani lehetett, de ki tudja lehet, hogy megváltozott. Nem hiszem,
hogy Ana máskülönben leállna egy ilyen palival. Szóval ne idegesítsd
magad. Különben is a te menyasszonyod - tette hozzá ezt már
röhögve, és nem sok kellett, hogy hozzá ne vágjam a poharam.
- Oké, befogtam
- mondtam felemelt kézzel.
- Kösz.
- Nincs kedved
elmenni valahova? - kérdezte Elliot.
- Mire gondolsz?-
kérdeztem félve, mert már nagyon is jól ismerem őt.
- Elmehetnénk
a csajokkal vásárolni - mondta teljes nyugodtsággal miközben én
feltettem magamban a kérdést.
Én meg a
vásárlás?
- Megbeszélésem
lesz nemsokára, szóval ha akarsz neked kell menned.
- Olyan unalmas
vagy tesó. Egyébként nemtudod Ana bent van? Sötét az irodája.
- Kérdezd
meg a titkárnőjét, fogalmam sincs - mondtam és már majdnem hihetően
hangzott ahogy próbáltam nemtörődöm hangon mondani.
Elliotnak
nem kellett kétszer mondani. Azonban a válasszal amit kapott mintha
annyira nem elégedett volna meg.
- Na mi van?
- Szerintem
inkább töltsd magadnak piát és utána elmondom hol van - mondta
Elliot.
- Ne baszakodj
már Elliot bökd ki - kezdtem pipa lenni és nem mellesleg kíváncsi
is. Most már egyre jobban.
- Oké. Te
akartad, én mondtam, hogy igyál előtte inkább. Állítólag
elment ebédelni Anthonyval.
- Hogy mi
van? Azzal a mocsokkal van? - keltem ki magamból teljesen és nem igazán
értettem az okát.
- Én mondtam,
hogy ki fogsz akadni. De tényleg, miért is? Te meg itt húztad meg
a nődet. Miért zavar téged ha pasival van?
- Nem akárkivel
hanem azzal a szeméttel. Tudod, hogy ki nem állhatom a pasit, és
ő szerintem még nálam is nagyobb rohadék. Már ami a nőket illeti.
Én legalább elmondom nekik mire számíthatnak tőlem, hogy még csak
véletlenül se ringassák illúzióba magukat, de ő? Nem kicsit pofátlanul
veri át a nőket, akik persze bedőlnek a mocsoknak.
- Na azért
Anát sem kell félteni. Tud ő vigyázni magára.
Nem is igazán
figyeltem már Elliotra inkább felhívtam Míát.
- Kicsit előrébb
hozhatnád a vásárlást, gyere be a céghez és mehetünk. Elliot
és én is veletek megyünk. Mára végeztünk és beülhetnénk utána
valahova - mondtam a húgomnak aki először csak megdöbbent utána
örömmel ment bele, Elliot pedig gyanakvón nézett rám.
- Ja és megtennéd,
hogy szólsz Anastasiának, hogy korábban tudsz csak jönni és, hogy
nemsokára az irodában leszel? Nem. Nem kell, ne mondj neki mást.
Nem tudsz róla, hogy mi is megyünk csak gyere Mía.
- Oké nemtudm
mi van de ne utasítgass, nemsokára ott vagyok - tette le a telefont vigyorral a végén és tudtam, hogy tudja valamiben sántikálok.
És én is tudom, hogy nem úszom meg a húgicám faggatózását.
- Te aztán
nem vagy semmi öcsém. Még edébelni sem hagyod őket nyugodtan. Azt
hiszed mindig megakadályozhatod, hogy találkozzanak? Akkor tényleg
hülyébb vagy mint gondoltam.
-Pofa be Elliot.
Inkább hagyj egy kicsit elintézek pár dolgot még Mía jön. És
este még Anastasiat is el kell vinnem az Escalaba.
- Ja igen
megmutatod neki a lakást. Csak aztán fel ne avassátok már is. Bár
megnézném milyen képen vág ha megtudja, hogy te szabotálod a kis
ebédes randiját Anthonyval.
Erre inkább
már nem is feleltem hanem ahelyett elintéztem még pár dolgot. Taylor
is elküldtem hozza el a másik Escala-i lakás kulcsait estére.
Talán fél
órával később amikor kiléptünk az irodából Anastasia és Mía
már nevetgélve az irodák előtt beszélgettek. Éppen indulni akartak.
Szerencsére
ahogy láttam Ana nem volt pipa mert ott kellett hagyja azt az idiótát.
Annak azért örülök, hogy láthatólag nagyon jól kijönnek Míával.
Bár lehet, hogy ettől félnem is kellene.
- Mi is veletek
mehetünk csajok? Éppen annyira ráérünk. És beülhetnénk utána
inni valamit valahová.
- Te is jönni
akarsz? - fordult felém kérdőn Ana.
- Miért ne?
- Nem nézném
ki belőled, hogy a plázába járó típus vagy.
- Nem is vagyok
hercegnőm. Csak miattatok.
- Ó micsoda
ajánlat. Legalább lesz aki cipeli amiket vettünk - mosolygott Anastasia
Míára akinek szintén tetszett az ötlet.
Így egyenlőre
mára minden mást félretettünk és elindultunk. Taylort is hátrahagytunk
és én vezettem az Audit.
- Jól áll
neked. Ezer éve nem láttalak vezetni. Így ha lehet ezt mondani még
dögösebb vagy bátyuskám - mosolygott rám a rosszcsont kishúgom
a hátsó ülésről Ana mellől. Lopva a tükörből hátrapillantottam
Anára.
Egy végtelennek
tűnő pillanatra összeakadt a tekintetünk, majd elfordult.
Az egyik elegáns
és drága üzlet központba vittem őket. Lifttel mentünk fel a legfelső
emeletre, hogy onnan kezdhessük el bejárni az üzletek sokaságát.
Ekkor is döbbentünk rá igazából Elliot és én, hogy mire is vállalkoztunk.
Meg mikor
egyre több nő ismert fel és fordultak összesúgva utánunk.
- Azért hihetetlen,
hogy ekkora hírességnek számítasz. Jobb lett volna ha Taylor is
jön nem? Mi lesz ha ez a sok nő rád veti magát vagy üldözni kezdenek?
- kérdezte Mía miközben Anával célba vettek egy butikot.
- Szerintem
annyira nem esne kétsége a testvéred. Tud mit kezdeni az ilyen nőkkel
- mondta Ana egy csöppet érdekes hangnemben amiből rögtön tudtam,
hogy a mai alkalomra céloz Liliannel.
Mía kérdőn
nézett rám, de inkább ismét a terelést választottam. És szerencsére
pont jókor értek ruhák közelébe, hogy elfoglalják magukat.
- Azt hiszem
Ana is pipa rád - súgta Elliot nevetve miközben a lányok a kisebbnél
kisebb koktélruha szerűségekből válogattak.
Erre inkább
csak szépen néztem rá és Elliot tudta, hogy pofa be van.
A lányok
egy csomó ruhát magukhoz vettek és próbálni vitték őket. És
persze miért is lett volna olyan szerencsém, hogy eladónők nem ismernek
fel? Amikor csak tehették kérdezgették szükségünk van e valamire
és körülöttünk legyeskedtek.
- Inkább
csak körülötted apám. Ahogy néznek téged ezek a nők, szerintem
már ha rájuk mosolyognál is menten elalélnának. - mondta
Elliot miközben a lányokra vártunk.
Mía kicsit
hamarabb végzett.
- Anának még
van egy ruha, Elliott addig átjött velem a szemközti üzletbe? Kinéztem
egy cipőt magamnak - nézett Mía boci szemekkel Eliottra és persze
ki tud a húgicánknak ellent mondani?
- Te pedig
megvárod Anat.
- Igenis főnök asszony
- mondtam Míának miközben Elliot utána ment a kasszához és átmentek
a másik üzletbe.
Vesztemre
nekem itt kellett maradnom. De máris ahogy meghallottam Anastasia hangját
leesett a dolog. Hogy mire volt ez a nagy sietség Míának és miért
kellett Elliotnak vele mennie.
- Mía segítenél
ezt levenni? - hallottam Ana hangját az egyik próba fülke ajtaja mögül.
Most már
tuti, hogy megölöm Míát. És biztos ha Ana meglát ő is ezt akarja
majd tenni.
Valahol mélyen
tudtam mi vár rám, vettem egy nagy levegőt és elindultam felé .
. . . . .
Ahogy a próba fülkékhez
értem az eladónők érdeklődve fordultak felém miközben a fülkékben
hagyott ruhákat készültek a helyükre tenni.
Elkerekedett
szemekkel figyelték, ahogy beléptem abba a fülkébe amelyikben Ana
volt. Utána rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. És persze Anán
is, aki nem éppen rám számított.
~Anastasia~
Míát hívtam,
hogy nézze meg az utolsó ruhát amit felpróbáltam. El akar menni
egyik este valahová egy klubba és ezt a ruhát pont megfelelőnek
találta. Ellentétben velem, aki egy csöppet rövidnek gondoltam.
De Mía szerint remekül fog állni.
És mi tagadás
tényleg nem is annyira rossz - pillantottam végig magamon és az arany, barack színű
flitteres mini ruhán a tükörben.
Nem is tudom
min merengtem közben annyira el, vagy talán a látvány volt az oka,
hiszen ha van is rajtam ilyen elegáns ruha, nem éppen ilyen kihívóan
pici darab. Ezért sem tűnhetett fel, hogy valaki mögöttem áll.
Első gondolatra rögtön Mía futott át az agyamon, de közel sem
az ő arcát pillantottam meg magam mögött a tükörben.
- Min merengtél
el ennyire hercegnőm? Észre se nagyon vetted, hogy bejöttem.
- Mit keresel
itt Christian?
- Mía kért,
hogy várjalak meg, átment Eliottal a szemközti üzletbe.
- Ezért tuti,
hogy megölöm - morogtam és reméltem, hogy elég halkan, hogy Christian
ne hallja meg, bár a mosolya nem éppen erről árulkodott. Naná,
hogy hallotta és még jót is mulat rajta a mocsok.
Nemtudom miért,
de ahogy mondani szokták Christian ki tudja hozni belőlem az állatot.
Na ha nem is az állatot inkább a nagyon mélyen bennem lakó ördögibb
énem. Erre elmosolyodtam és visszafordultam a tükör felé. Na nehogy
már mindig te érezd magad nyeregben Grey - mondtam magamnak.
- Megtennéd,
hogy segítesz? - pillantottam hátra a ruha cipzárja felé. - Ha már
a húgod itt hagyott téged nekem. Vegyem valami hasznod - mosolyogtam
rá és még inkább előnyben éreztem magam amikor megláttam a kétségbeesést
az arcán.
Öröm volt
látni, hogy végre nálam a labda. Közben pedig arra nem gondoltam,
hogy ezzel egy ön gólt is lövök Amikor megérzem magamon az érintését.
Ha még nem
lettünk volna elég közel egymáshoz ebben a szűk kis fülkében
Christian még közelebb lépett hozzám. A tekintetét csak a tükörben
láttam, de éppen elég volt, hogy még inkább megperzseljen a tűz
ami belőle áradt.
Forró, férfias
és izmos teste szorosan hozzám préselődött hátulról. Kezei eközben
a testünk közé préselődött, hogy lehúzhassa a ruhám cipzárját.
Tekintete eközben egy pillanatra sem engedte az enyémet. Ezzel
csak annyi a baj, hogy ugyanazt a vágyat láttam tükröződni a szemében
amit valószínű ő is láthatott az enyémben, és aminek nem is kellene
létezni.
A fene
Míába, hogy ezt tette velem.
Christian
szakértő módjára kezdett el megszabadítani a ruhától. Na persze.
Hány nővel tehette már ezt? - villant fel a kérdés az agyamban,
de tovább nem jutottam mert Christian lehúzta a cipzárt és forró
ujjait a bőrömön érezhettem.
Ahol szétvált
a ruha a hátamon a kezei befurakodtak a két oldalamnál míg nem addig
ügyeskedett, hogy átölelve a derekamat szorosan magához vonjon.
Én pedig
képtelen voltam bármit is tenni, nemtudtam józanul gondolni a közelében.
A testem megremegett
a közelségétől, a simogatásaitól miközben magához ölelt. A
tekintete viszont elszakadt az enyémtől mikor ajkaival a nyakamba
csókolt. Lehunyt szemmel élveztem a csókjait - amikről tudtam, hogy
nem kellene - mégis úgy tűnik én is azok közé a nők közé tartozom
akik nemtudtak ennek a szexi férfi példánynak ellenállni.
Igyekeztem
a sóhajaim visszafogni, de néha nem bírtam ki. Pedig tudtam hol vagyok
és azt is, hogy nem kéne ezt csinálnunk nemtudtam ellökni magamtól.
Ebben a pillanatban mintha semmi sem számított volna. Hiszen annak
idején annyit álmodoztam egy egy ilyen pillanatról Christiannal,
hogy akartam magamnak adni egy kis időt kiélvezni ezt a tiltott pillanatot.
De ideje volt
véget vetnem neki. Muszáj. El kell szakadnom tőle. De úgy tűnt
Christian sem éppen akar elengedni.
- Annyira
gyönyörű vagy kicsim - súgta férfias vágytól rekedt hangján.
- Hagyd abba
Christian kérlek - próbált értelmesen gondolkozni, de annyi erő
mégsem volt bennem, hogy el is lökjem magamtól.
Csak még
egy percig had élvezhessem ki - mondogattam magamnak miközben ő továbbra
is ajkaival a nyakamat kényeztette.
Majd egy pillanattal
később a kezeit visszahúzta a ruha alól, ami így a földön a
lábamnál kötött ki, de ebben a pillanatban nem igazán zavart, hogy
csupán fehérneműben állok előtte.
Megfordított
a karjaiban, hogy szemben legyek vele. Még az öltönyén keresztül
is jól éreztem forró és izmos testét a kezeim alatt. Ajkai eközben
a számat vették célba. Én pedig ha józanul gondolkodnék elhajoltam
volna, de nem éppen olyan állapotban voltam így csak behunytam a
szemem és vártam, hogy ajkait végre a sajátomon érezhessem.
Már szinte
éreztem a leheletét mikor hirtelen elhúzódott. Először fel sem
fogtam mi történt, miért majd meghallottam Mía csilingelő hangját.
Ekkor kezdett
elönteni a pánik, hogy rájöttem mit is csinálok.
A francba.
Ezt, hogy dumáljuk ki? - pörgött ezen az agyam és mintha
Christian nagyon is jól tudta volna ezt. Nem hiába vigyorgott egy folytában
olyan önelégülten.
Pillanatok
alatt elléptem tőle és magamra kapkodtam a ruháimat. Már ahogy
meghallottam Mía hangját tudtam, ebből úgysem mászunk ki, így
már mindegy is volt.
Én léptem
ki elsőnek a fülkéből.
- És Christian?
- kérdezte Mía, Elliot pedig mögötte már alig tudta visszatartani
a nevetést. Nagyon is jól tudták hol van a testvérük.
Éppen utánam
lépett ki.
- Hmm hmm
ejha öcsém mit csináltatok ti ott? - tette fel a kérdést Elliot
én pedig szerintem mint egy érett paradicsom úgy nézhettem ki. Ráadásul
még az eladók is minket bámultak.
Még szerencse,
hogy Christian remek helyzet megoldó képességére most is számíthattam.
- Csak látni
akartam, hogy milyen a ruha igaz kicsim? - pillantott felém a dögös, szexi
mosolyával. - És segítettem levenni mert nem voltál itt - pillantott
Christian a húgára.
- Ja igen.
De én is látni akartam a ruhát.
- Ne aggódj
húgi mesésen nézett ki, igaz hercegnőm? - nézett felém sokat mondón
Christian.
- Igaz - vágtam
rá, majd Christianhoz léptem - aki ezt a ruhát fogta - hogy elvegyem
tőle.
Eközben ismét
közelebb kerültem hozzá mint kellett volna. De ezúttal pont ez volt
a cél. A füléhez hajoltam és az eladó nőknek pont úgy tűnhetett
mintha a nyakába csókoltam volna.
- Ne hívj
így többet. Főleg nem mások előtt - súgtam a fülébe mire ő
elnevette magát.
Mit ne mondjak
ritka az ilyen alkalom, de ha lehet ilyet mondani nagyon jól állt
neki.
- Fizetek
és mehetünk - vettem közben át a ruhát és a pénztárhoz vittem,
ahol az eladók mintha rosszalló, már már féltékenyen néztek volna
rám.
Bár meg lehet érteni. Hiszen minden nő ennek a pasinak a közelében
akar lenni. Nekem pedig akaratomon kívül is sikerül. Na jó annyira
nem ellenkezdtem de . . . . . A fenébe is.
- Te meg emlékeztess,
hogy öljelek meg - mondtam Míának kifelé menet aki csak nevetett.
- Anastasia
este felmehetünk a lakásba, Taylornál vannak a kulcsok. Ha még mindig
szeretnéd megnézni - nézett rám Christian a válaszomra várva.
Kettesben
vele? Egy üres lakásban? Valamiért úgy érzem ez nem éppen jó
ötlet . . . . . .
Ennyi lett volna, szerintem nem lett valami jó, de azért remélem nem olyan vészes. A komikra az előző fejezethez is válaszoltam. Köszönöm, és a pipákat is. Ahogy elkezdtem annyi ötlet volt, de közben éjjel nappal meló, és velem mindig történik valami, és általában nem jó dolgok és mire idejutottam, hogy megírjam minden ötlet tovaszállt, de a következőre igyekszem összekapni magam. Mivel holnap még pihi szerintem elkezdem :) És köszönöm nektek! <3